,,A szerelem nem néz audiogramot, se fület, semmit.” – halló srác és hallássérült lány randizik

A szerelem nem válogat. Nem néz audiogramot, se fület, semmit. Csak jön, kipécéz, letarol és szétárad benned. Nem érdekli, hogy félsz visszakérdezni. Az sem, hogy nem értesz mindent. Oldd meg valahogy. Egy halló srác és egy hallássérült lány randizik. Egyperces.

Mindjárt este hat, és még mindig a tükör előtt állok. Pontosan középett elválasztom a hajam, végighúzom rajta a hajkefét, legalább hússzor az egyik oldalon, meg a másikon is. Sírnak a hajhagymáim.

Minden randira így megyek, gondosan a füleimre fésült hajjal. Erre mindig figyelek, mert zavar, ha látszik a hallókészülékem. Túl intim dolognak érzem, hogy rajtam kívül valaki más lássa vagy hozzáérjen. Főleg, ha az a valaki egy fiú.

Főleg első randin, amikor még minden olyan illékony.

,,A szerelem nem néz audiogramot, se fület, semmit.” - halló srác és hallássérült lány randizik

Forrás: Pexels

Nem tudom elképzelni, hogy kivegyem a fülemből a készülékem előtte. Pedig beszéltünk már róla. A hallókészülékemről, a fülzsírról. Jól fogadta, amikor elmondtam neki, hogy nem hallok. Nem tiltott egyből, ami még mindig nem jelent semmit. Azt is mondta, hogy el tudná fogadni, hogy hallássérült lenne a barátnője.

Mondjuk először mind ezt mondja. Aztán, amikor feliratos mozira kell menni, mind megzuhan. Vagy ha nyilvánosan leégetem a haverjaik előtt azzal, hogy nem válaszolok egy kérdésre, mert nem hallom.

Stílusosan kések tíz percet. Ő már ott ül a boxban. Másképp mozog a szája, mint ahogyan a képről tippeltem. Nem is ismerős a szája sehonnan, nincsen ikre. Nem jut eszembe más, akinek ilyen a szája, pedig sok emberrel találkoztam már.

Kicsit nehezen követem. Kicsit asszimetrikusan beszél, de tetszik. Sokminden kimarad, de nem vészes, nem veszi észre. Időnként közbekérdezek. Meglepően könnyű jól közbekérdezni, hogy úgy tűnjön, követed, amiről beszél a másik.

Miközben beszél, én az arcát nézem. Tetszik. Miközben a szájáról olvasok, a szavai közé beékelődnek a saját gondolataim. Vicces, hogy a randikon a szájak megszűnnek funkcionálisan létezni.

A száj már nem száj többé, amit olvasok, hanem száj, ami csókra is használható.

Ebből már tudom, hogy a srác eléggé bejön.

,,A szerelem nem néz audiogramot, se fület, semmit.” - halló srác és hallássérült lány randizik

Forrás: Pexels

Hirtelen megrándul a feje. A szeme is megrebben. Valami történt, suhan át rajtam. Eltörött egy tényér, mutat a pult felé. A pultos csaj éppen söprű után nyúl. Nem hallottam, mondom. Közben meg arra gondolok, hogy na, tessék, most kapott egy kóstolót belőlem. Amolyan igazit.

Kicsit meg is ijedek, úgyhogy elkezdek beszélni én. Fogalmam sincs miről, csak mondom, megállás nélkül. Addig is nálam van a szó, és úgy tűnik, hogy mindent értek. Normálisnak tűnök.

Közben meg arra gondolok, hogy röhej, hogy megint ezt csinálom, és hogy vajon lesz-e valaha olyan, amikor nem kell majd ezt csinálnom.

Hirtelen közbe szól, hogy de jó, hogy nekem is a Gyűrűk ura a kedvenc könyvem, mert hogy ugye neki is. Őszintén meglepődöm, zsigerből tör ki belőlem az örömködés. Az ő arca viszont teljesen mást sugall: értetlenkedést. Az imént meséltem, olvasom le a szájáról, én meg fülig vörösödöm.

Lebuktam.

,,A szerelem nem néz audiogramot, se fület, semmit.” - halló srác és hallássérült lány randizik

Forrás: Pexels

És az elkövetkező másfél órában lebukok még kétszer. Lángol az arcom, a legszívesebben jeges zuhany alá állnék és szeretnék ott helyben elporladni. Ezt leszámítva jól érzem magam, de amikor szól a pultos, hogy zárnak, úgy állok fel, hogy ez ennyi volt.

Beöltözöm. Úgy csavarom magam köré a sálat, hogy csak a szemem látszik ki. Szeretnék elbújni, gyorsan elköszönni az utcán, hogy ne nyújtódjon fájdalmasan hosszúra ez a kínos pillanat.

De a srác maga felé fordít, rám néz, és azt olvasom le a szájáról, hogy legközelebb, ha nem értek valamit, akkor kérdezzek vissza. Akár többször is.

És legyek szíves nem kamuzni, hogy mindent értek.

Szívesen elismétli többször is. Most pedig szépen hazakísér.

,,A szerelem nem néz audiogramot, se fület, semmit.” - halló srác és hallássérült lány randizik

Forrás: Pexels

Csak pislogok nagy tányérszemekkel, és mozgatom az orrom a sálam széle mentén. Legalább így se látszik, hogy zavaromban rágom a szám szélét. Nem tudom megmagyarázni pontosan, mi is zajlik le a mellkasomban, de kicsit olyan, mint amikor olvadni kezd a jégtömb, és lepattan belőle egy nagyon nagy darab.

Amikor elindulunk az albérletem felé, hagyom, hogy megfogja a kezem.

9 tipp, hogy legyőzd a füles-fáradtságot!

Ha ősz, ha tavasz, mindig azt mondták, hogy azért vagyok fáradt, mert elért engem is az őszi, tavaszi fáradtság. Igen ám, de hiába szedtem vitamint, hiába sportoltam, ez valahogy sosem bírt elmúlni. Aztán a második egyetemen, amikor még nyáron is küzdöttem a fáradtsággal, diagnosztizáltam magam.

Füles- fáradtságom van.

Már gimiben is feltűnően nagy volt az alvásigényem. Suli után, ahogy hazaértem, gyakran aludtam. Aludtam pár órát, aztán felkeltem estefelé, és tanultam másnapra. De olyan is volt, hogy nem tanultam, hanem nagyjából elkészültem, és aztán aludtam megint reggelig.

Az első egyetemen kicsit felfrissültem, mert végre nem egyhuzamban voltak óráim, és több kikapcsolódást tudtam szervezni a napjaimba. Azonban, amikor a mesterképzés végére értem, és a harmadik egyetem levelező tagozatán reggeltől estig ültem az előadásokon, állandósult a tavaszi fáradtság.

Ekkor már elkezdtem kapiskálni, hogy ennek a fáradtságnak talán nem az évszakokhoz van köze.

9 tipp, hogy legyőzd a füles-fáradtságot!

Forrás: Pexels

Mondjuk, ekkor se diagnosztizáltam magam rögtön jól, mert arra gondoltam, hogy csak túlvállalom magam. Ami igaz is volt, de nem ez volt a fő probléma.

Az egyik hallókészülék váltásom hozta meg a választ. Amikor ugyanis egy rosszabb készüléket kaptam, sokkal fáradtabb voltam, mint máskor. Az új készülékemmel viszont jelentősen javult a helyzet. Ráadásul egy idő után elkezdtem sokkal tudatosabban hordani a készüléket a fáradtságom kezelése miatt, és mára már van annyi tapasztalatom, hogy tudjam, mihez nyúljak, ha elkap a füles-fáradtság.

#1 Aludj és pihenj, amikor csak tudsz!

De komolyan! Ha fáradt vagy, akkor pihenj! Vedd tudomásul, hogy igenis könnyebben elfáradsz, mert dupla energiádba kerül a kommunikáció. Éppen ezért pedig fontos, hogy feltöltsd az energiaraktáraidat, amikor csak tudod.

Ha hétvégi buli helyett pihennél, akkor pihenj. Ha délután le kell dőlnöd, és megteheted, akkor tedd meg! Ha az olvasás kikapcsol és pihentet, akkor olvass, ne sajnáld rá az időt! Utána sokkal fittebb leszel!

9 tipp, hogy legyőzd a füles-fáradtságot!

Forrás: Pexels

#2 Keress egy doppingszert!

Ez mindenkinek más, és nem feltétlenül a kávéra gondolok. Én például a kávétól egyáltalán nem ébredek fel.

Lehet ez bármi, amiről tudod, hogy nálad beválik: gyömbéres tea, zöld tea, fekete tea, ginzeng, zöld turmix, az, hogy lenyomsz hirtelen öt fekvőtámaszt, vagy alszol 20 percet.

A lényeg, hogy ébresztő hatással legyen rád, mert ez jól jön akkor, amikor muszáj jól teljesítened.

#3 Sportolj!

Ez nem nagy titok, én mindig észreveszem, hogy jobban érzem magam, ha rendszeresen sportolok. Kevésbé purcanok ki, és több az energiám. Pont ezért szeretem reggelre időzíteni az edzést, mert utána egész nap fittebb vagyok, bár tény, nehéz nekiindulni kora reggel.

#4 Étkezz helyesen!

Ez sem nagy titok, viszont tényleg hatékony, ha megadod a testednek azt, amire szüksége van, hogy el legyen látva energiával a nap folyamán.

És igen, a sok csoki, édesség, kóla az eléggé fáradttá tesz egy idő után.

Ezeket jobb kerülni.

9 tipp, hogy legyőzd a füles-fáradtságot!

Forrás: Pexels

#5 Erősítsd az immunrendszered!

Évente csinálj egy-egy immunerősítő kúrát, én például a D-vitaminnal védem az immunrendszerem, de a gyógyszertárban tudnak ajánlani jóféle dolgokat. De ha rendszeresen sportolsz, jól étkezel, és a vitaminokra is figyelsz, nagy baj nem lehet!

#6 Alakíts ki egy olyan életteret, ami megfelel az életritmusodnak!

Én például hamar felfedeztem, hogy a nagy társaság nagyon lefáraszt. Emiatt pedig törekedtem arra, hogy otthonról is tudjak dolgozni. Pontosan azért, hogy ne vegyen el tőlem túl sok energiát a másokra való figyelés, kommunikáció, az aggódás, hogy jól beilleszkedek-e.

Gondold át, hogy milyen körülmények mellett boldogulsz a legjobban, és teljesítesz jól.  Próbáld az életedet úgy alakítani, hogy ezek a feltételek létrejöjjenek és összeálljanak.

9 tipp, hogy legyőzd a füles-fáradtságot!

Forrás: Pexels

#7 Válassz jól hallókészüléket!

Nem mindegy, milyen hallókészüléket viselsz. Ugyanis, egy nem jól beállított készülék okozhat erőteljesebb fáradtságot. Egy jól beállított készülék ugyanis nem fáraszt le jobban, sőt, pont hogy tehermentesít.

Minél jobban segít a készülék hallani a hangokat, és megérteni a beszédet, annál kevésbé leszel fáradt!

Szánj elég időt az új készülék kiválasztásának!

#8 Használd jól a készüléket!

Egy hallókészülék, illetve a hangok, sokféleképpen hatnak ránk. Megfigyeltem, hogy bizonyos esetben a hangok fárasztanak, máskor viszont elálmosítanak vagy élénkítenek. A csenddel ugyanígy vagyok. Mostanában kifejezetten pihentet, ha csendnapokat tartok, de volt időszak, amikor rettenetesen elálmosított.

Tanuld meg használni a saját érdekedben a hangokat.

Kiváltságos helyzetben vagy: élhetsz velük és nélkülük is. Szabályozd hát úgy, hogy az az aktuális állapotodnak jó legyen!

9 tipp, hogy legyőzd a füles-fáradtságot!

Forrás: Pexels

Néha, ha diszkomfort érzeted van, lehet, hogy elég, ha lejjebb vagy feljebb veszed a hangerőt. Vagy hogy ki- vagy bekapcsolod a hangokat.

#9 Tarts csendnapokat!

A csendnapokra az utóbbi évekbe szoktam csak rá. Egyszerűen kikapcsol. Pihentet. Feltölt. Mert olyankor nem kell senkire figyelnem, nincsenek hangingerek. Így pedig sokkal frissebb és fittebb vagyok a nap végére.

Neked van valami tuti tipped a füles-fáradtság elűzésére? Ne tartsd magadban, oszd meg velünk!

,,A doktor azt mondta, csak figyelmetlen vagyok.” – Mónika vendégposztja

Sajnos nem mindig derül ki időben, ha hallássérült a gyerek, és nem mindig evidens, hogy fejlesztést és megfelelő készüléket kap a gyermek. Néha a szülő sincs mindig a gyermek mellett, és sokszor a gyermek az, aki felnőttként kézbe veszi a saját életét.

Régen ez gyakoribb volt, mint ahogyan a spontán integráció is. Ma már ilyen nincsen, és remélhetőleg mindenki megkapja a neki kijáró ellátást.  De régen is voltak hallássérültek, akkor, amikor az integráció és a hallásszűrés gyerekcipőben járt. Jöjjön egy kis életmese abból az időből, Mónitól.

*

Hogyan is kezdjem? Talán az elején. Körülbelül ötéves lehettem, amikor elcsattant az első pofon. Nem, soha nem bántottak a szüleim. Tehetetlenségében tette ezt anyám, amikor mindig visszakérdeztem, hogy: „Mi?”

Anyám nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hogy már megint figyelmetlen voltam.

Az óvodában többnyire egyedül játszottam. Jól elvoltam a sarokban, senkit nem zavartam, még az óvónőket sem. Őket csak akkor zavartam, amikor énekelni kellett, és én folyton mást énekeltem, mint a többi gyerek. Emiatt szóltak anyukámnak.

,,A doktor azt mondta, csak figyelmetlen vagyok.” - Mónika vendégposztja

Forrás: Pexels

Ekkor – körülbelül 1978-ban – a szüleim, sőt még a nénikém, nagymamám is elvittek a szülővárosomban rendelő fül –orr –gégészhez. Csináltak ott egy hallásvizsgálatot, ami abban merült ki, hogy az orvos körbejárt engem, és megütögette a zsebeit, amiben egy kulcscsomó volt. Amikor a bal fülem mellé ért, én azt mondtam: „Kulcs!” Ennyi volt a vizsgálat.

A doktor úr akkor azt mondta, hogy nincs semmi baj a hallásommal, egyszerűen csak figyelmetlen vagyok.

A szüleim pedig hittek ennek az orvosnak, és nem erőltették a további vizsgálatokat.

Kijártam az óvodát, az általános iskolát, a középiskolát. Integráltan. Soha senkit nem érdekelt, hogy mennyire nehéz nekem a beilleszkedés.

Kevés barátom volt, velük is úgy sikerült barátságot kialakítanom, hogy együtt jártunk haza a suliból. Amikor nem zavart be a kommunikációba a hangzavar, mint az iskolában, akkor tudtam jókat beszélgetni velük.

A szókincsem úgy tíz éves koromban gyarapodott igazán, amikor elkezdtem könyveket olvasni. Ez is jó módja volt az egyedüllét, a magány elűzésének.

Egy idő után szenvedélyesen olvastam. Sokat, még többet.

Az írásbeli dolgozataimat többnyire jól megírtam. Szóban nem tudtam lefelelni, mert nem igazán értettem a kérdéseket. Kifejezetten utáltam, amikor a tanár a padsorok között mászkált, és úgy diktálta az anyagot. Vagy ha a táblával szembe állva, nekem háttal mondta a magáét, amiből én csak hangfoszlányokat értettem. De azért csak kijártam az iskoláimat.

,,A doktor azt mondta, csak figyelmetlen vagyok.” - Mónika vendégposztja

Forrás: Pexels

Próbáltam hallókészülékkel hallani, de csak az egyik fülemre hallottam vele, így egy idő után azt nem hordtam. Felnőtt fejjel érettségiztem, majd jogosítványt szereztem. A jogosítvány megszerzése sem volt könnyű. Két alkalommal azért húztak meg, mert nem hallottam, hogy a vizsgabiztos mit mond nekem. De végül azért csak sikerült. Folytattam a tanulmányaimat is.

2013 karácsonyára kaptam egy könyvet, amiben benne volt egy siket hölgy története, akit implantáltak. Várjunk csak, gondoltam, mi az, hogy implantáció? Ekkor hallottam először a cochleáris implantátumról. Eldöntöttem, hogy utána járok.

Kértem időpontot egy klinikán, ahol alaposan kivizsgáltak. Ott elmondták, hogy a jobb fülem siket. Akkor értettem meg azt is, hogy miért nem hallottam én hallókészülékkel sem rá. Azt is mondták, hogy azt a fület lehet implantálni.

Sírtam. Nem értettem, hogy miért nem mondta ezt nekem  39 évig egyetlen orvos sem.

2014 június 11 .-én megműtöttek, cochleális implantátumot kaptam. Egy hónap múlva bekapcsolták.

 Sírtam. Azt az érzést nem lehet elmondani. Hallottam. Mindent értettem, amit mondtak.

,,A doktor azt mondta, csak figyelmetlen vagyok.” - Mónika vendégposztja

Forrás: Pexels

Voltak zajok, amelyek kifejezetten zavartak, rendszeresen jártam kontrollra, ahol mindig újra állítottak az implantátumon. A másik fülem is megvizsgálták, és kaptam rá hallókészüléket. Most már harmonikus minden.

Hallok, értek, kommunikálok. S harcolok. Minden kicsi sorstársamért!

Nem engedhetem, hogy akárcsak egy kisgyermek is elvesszen a hallók közt. Ha van rá esély, hallania kell!

Most dolgozom. Beilleszkedtem a társadalomba. Fontos vagyok, kellek. Tanulom a jelnyelvet, hogy híd lehessek a hallók és nem hallók között.

,,Volt, hogy úgy éreztem, teher vagyok mások számára” – a megfelelési kényszer és hallássérülés

Már nem emlékszem pontosan, ki volt előbb: én vagy a megfelelési kényszer. Nem tudom, mikor született meg bennem pontosan, csak azt, hogy amikor szárba szökkent, olyan erősen megvetette a gyökerét, hogy nehéz volt kiirtani. Körbefonta az egész testem, a lelkem, és áthatotta a hétköznapjaimat. A legviccesebb az volt az egészben, hogy fogalmam sem volt róla, hogy megfelelési kényszerem van. Azt hittem, ez a normális, amit érzek és csinálok.

Talán akkor született meg bennem, amikor iskolába kerültem.  Mert akkor ott voltam én, a hallássérült, aki próbált beilleszkedni a hallók közé. Próbáltam hozni az eredményeket, amit mindenki elvárt tőlem.  Mert mindenki azt várta akkor, hogy hogyan fogok teljesíteni. Felmértek, beszéltek rólam, kielemeztek, és én ebből nem értettem sokat, csak azt, hogy  mindenki nagyon aggódik miattam.

Úgyhogy próbáltam úgy viselkedni, hogy minél kevésbé aggódjanak.

,,Volt, hogy úgy éreztem, teher vagyok mások számára" - a megfelelési kényszer és hallássérülés

Forrás: Pexels

“Bármire képes vagy, csak dupla annyit kell érte dolgoznod.”

Ez volt a vezérmottóm. A mozgatórugóm. Mindenki ezt mondta. És igazuk volt. Tényleg duplán kellett dolgoznom és tanulnom, de nem bántam, mert így tudtam tartani a diktált iramot. Ugyanakkor, ha évtizedeken keresztül duplán dolgozol azért, hogy a felszínen bírj maradni, beléd ivódnak az elvárások. Nemcsak a tanulásban kezdesz maximális szintet elvárni magadtól, hanem minden másban is.  A beilleszkedésben, társaságban, teljesítményben.

A cél a hallók szintje volt. De elég hamar szembesültem azzal, hogy nem tudok mindenben olyan lenni, mint ők.

Főleg idegen nyelv tanulásában nem tudtam az lenni, és a nagy társaságban.  Nem értettem miről van szó. Nem tudtam, hogyan tudnék becsatlakozni a közösségbe és a társalgásba. Gyerekként lövésem sem volt arról, hogy én másképpen működöm, és hogy vannak mások is, akik olyanok, mint én.  Úgyhogy csak  elkezdtem utánozni őket, hogy ne tartsanak furcsának, és elfogadjanak.

Meglepődnél, hogy ezt mennyire meg lehet szokni. A szinkronnevetéseket, a testmozgás utánzását, a bólogatást, az álarc viselését. A kaméleon-létet.

,,Volt, hogy úgy éreztem, teher vagyok mások számára" - a megfelelési kényszer és hallássérülés

Forrás: Pexels

Főleg, ha azt érzed tőle, hogy így tartozol valahova. Mert ha ezeket nem csinálod, akkor megszólnak. Észreveszik, hogy más vagy. És nem próbálnak meg alkalmazkodni hozzád, hogy könnyebben beilleszkedj. Miért tennék? Akkor még senki sem tudta, mit jelent hallássérültnek lenni. Se ők. Se én.

Ha elég sokáig csinálod, akkor  ráállsz arra, hogy ha alkalmazkodsz, akkor szeretnek. Ha úgy csinálsz, mintha hallanál, akkor befogadnak. Ha jól teljesítesz az órákon, kerüljön az a fél éjjeledbe, akkor elismernek.  És egy így folytatódik az érettségivel, az egyetemmel. A párkapcsolatban.

Törekedsz a tökéletességre minden téren, hogy elfogadjanak. Veszélyes játék ez, mert közben az úton valahol elveszíted saját magad.

Hogy mikor kezdett változni ez?

Elkezdtem nem jól érezni magam a bőrömben. Elkezdett a felszín alatt fortyogni az igazi énem, és azt mondani, hogy bizonyos dolgokat nem esik jól úgy csinálni, ahogyan csinálom, mert az nem vagyok én. Elkezdtem olyan emberekre rátalálni, akik elfogadtak hallássérültként, és akik mellett önmagam tudtam lenni.

És rájöttem, hogy önmagamnak lenni jó.

,,Volt, hogy úgy éreztem, teher vagyok mások számára" - a megfelelési kényszer és hallássérülés

Forrás: Pexels

Az is segített, hogy helyreraktam magam, azt, hogy hová is tartozom hallássérültként. Megtanultam felvállalni a hallássérülésem. De még így sem ment könnyen az, hogy levetkőzzem a cselekvéseim mögött meghúzódó megfelelési kényszert. Gyakran kaptam magam rajta azon, hogy plusz feladatokat vállalok el, hogy jobbnak tűnjek. Nehezen mondok nemet, mert félek, hogy akkor rosszabbul ítélnek meg.

Volt, hogy úgy éreztem, teher vagyok mások számára. Hiába értem el eredményeket, úgy éreztem, még többet kell elérnem, hogy elfogadható és szerethető legyek.

Aztán kaptam magam mellé olyan társat és barátokat, akik az évek alatt megértették velem, hogy akkor sem vagyok kevésbé szerethető, ha  rossz napom van. Ha türelmetlen vagyok vagy rossz döntéseket hozok. Ha elbukom a vizsgám. Ha nemet mondok. Ha ellentmondok és nem értek egyet valakivel.

Nem azt mondom, hogy ez pillanatok alatt változott meg, de most érzem azt, hogy életem első húsz évét elkezdtem visszatörleszteni saját magamnak. Most már pontosan látom, milyen ok-okozat állt  cselekvéseim mögött.

,,Volt, hogy úgy éreztem, teher vagyok mások számára" - a megfelelési kényszer és hallássérülés

Forrás: Pexels

Emlékszem a mellkasszorító érzésre, amikor valamire úgy reagáltam, ahogyan szívem szerint nem akartam, csak hogy elfogadjanak.

Szürreális visszaemlékezni arra, hogy akkor nem értettem, miért érzem rosszul magam, miközben úgy válaszolok, ahogyan “kell”.

Ennyire a részem volt a megfelelni akarás, a maximalizmus.

Mindig mosolygok azon, hogy egykori kaméleonként lett egy kaméleonom. Két évig boldogított. Az ember hajlamos azt képzelni a kaméleonokról, hogy alkalmazkodóak, csak mert képesek elrejtőzni a színükkel. Pedig az igazság az, hogy a kaméleonok valójában arrogánsak és beképzeltek. Nem érdekli őket semmi, csak a kaja, meg az, hogy békén hagyják őket.

Nem, nem vagyok arrogáns. Se beképzelt.

Csak már tud nem érdekelni, ha nem vagyok tökéletes. És ez jó.

8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Még az ujjaim is beleremegnek a billentyűzet fölött, ha belegondolok, hogy kilenc évvel ezelőtt tettem be a lábam először felsőoktatási intézménybe. Annyira kis fiatal voltam, és főleg: tapasztalatlan.

Annyi mindentől féltem, és fogalmam sem volt, hogy mi vár rám elsős egyetemista diákként. De az első évem felejthetetlen volt.

Intenzív, tele hullámvölgyekkel, de felejthetetlen. Egy olyan időszak az életemben, ami jobban ragyog kicsit, mint a többi.

Aztán eltelt kilenc év. Mögöttem van három egyetem, négy kollégista év. Voltam nappalis és voltam levelező tagozaton is. Dolgoztam egyetem mellett. Sok tapasztalatot szereztem, és ezeket a tapasztalatokat igyekszem elmondani azoknak, akik most kezdenek.

Ami azt illeti, ha visszamehetnék az időben, magamat is ellátnám tanácsokkal. Jól jött volna akkor, ha valaki gatyába ráz, és elmondja a kínzó kérdéseimre a választ. Egészen konkrétan 8, azaz nyolc tanácsnak örültem volna nagyon annak idején.

8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Forrás: Pexels

#1 Ne félj attól, hogy mit gondolnak rólad!

Nagyon el voltam veszve, és nagyon számított, mit gondol rólam a környezetem. Nagyon nehezen mértem ezt fel, hiszen nem hallottam, miről beszélgetnek a koliban, a csoporttársak az egyetemen. Az első évem arról szólt, hogy kiigazodjak ezekben a szocializációs kérdésekben.

Pont ezért sokszor féltem is önmagam lenni.

Ami érthető, ha azt nézzük, hogy általánosban csupa negatív tapasztalatot szereztem, a középiskola pedig semleges érzéssel telt. Az egyetemen kezdtem rátalálni magamra és kinyílni, csak az első évben kaptam egy kis előtréninget.

Szóval, ha üzenhetnék magamnak, azt mondanám, ne érdekeljen, ki mit gondol, merjem vállalni a véleményem akár hangosan is, és legyek önmagam.

#2 Nyiss a világ felé!

A fentiekből érthető, hogy nem mertem annyira nyitni sem mások felé, amennyire szerettem volna. Nyilván benne volt az is, hogy sok volt az új ember, sokat kellett szájról olvasnom, és paráztam a sokszereplős kommunikációs helyzetektől.

Pedig utólag tudom: az emberek kedvesebbek, mint hinnéd. És fontos, hogy elmondd, hogyan működsz.

Aki meg nem figyel oda rád ezek után, az mehet a levesbe!

8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Forrás: Pexels

#3 Keresd fel a fogyatékos ügyi koordinátort!

Akikről annak idején, amikor először találkoztunk, semmit sem tudtam, és segíteni sem tudtak nagyon, mert gyerekcipőben járt akkor a rendszer. Nehéz volt arról tudni is, hogy létezik egy ilyen személy, ez mára azért javult.

Szóval tudj róla: ő lehet a segítő kezed a tanulmányaid során, keresd fel!

#4 Próbáld ki az összes segítséget, ami csak létezik, és igénybe vehetsz!

Egyszerűen csak azért, mert csak utána fogod tudni, melyik segítség igazán segítség számodra!

Próbáld ki:

  • a jegyzetelő tolmácsot,
  • írótolmácsot,
  • orális tolmácsot,
  • jeltolmácsot,
  • adó-vevőt,
  • indukciós hurkot, ha van,
  • a szóbeli helyett írásbeli vizsgalehetőséget,
  • időhosszabbítást,
  • és élj a könyvtár kedvezményeivel (ingyenes nyomtatás, hosszabb időre maradhat nálad a könyv)!
8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Forrás: Pexels

Én elkövettem azt a hibát, hogy nem éltem sokáig a segítséggel. Egyrészt nem tájékoztattak, mire vagyok jogosult, másrészt nem tudtam elképzelni, miben és hogyan segíthetnének ezek.

Végül pedig túl büszke voltam segítséget kérni és cikinek éreztem.

Mire találtam egy szuper koordinátort a sokadik egyetemen, addigra szembesültem csak azzal, hogy minden segítségről utólag derül ki, hogy tényleg segített, és hogy melyiket kellett volna a kezdetektől alkalmaznom.

#5 Ne érdekeljen, mit gondolnak rólad, mert igénybe veszed a segítséget!

Nem azt mondom, hogy lobogtasd be minden órán a papírod, hogy jogosult vagy a segítségre, de ha szükséged van segítségre, nyugodtan kérj, mert jogosult vagy rá!

Lehet, hogy lesznek, akik megjegyzéseket tesznek erre, mondván, hogy túl könnyű Neked, mert könnyítést kapsz, de ne foglalkozz ezzel.

Én egyszer erre azt válaszoltam, hogy szívesen odaadom a nekem járó jogaimat és könnyítéseimet neki, ha a hallássérülésemet is kéri.

Többé nem tette szóvá az illető ezt.

8 tanács, amit üzennék elsős egyetemista énemnek a múltba

Forrás: Pexels

#6 Ne csüggedj, ha kifogsz egy rossz tanárt!

Előfordulhat, hogy kipécéz valaki, és azt érezteti veled, hogy visszaélsz a sérüléseddel. Lehet, hogy lekezelő lesz, megaláz, és ez a vizsgajegyeiden is meg fog látszani. Lehet, hogy képtelen lesz arra, hogy megértse, miért is van szükséged segítségre vagy könnyítésre.

A legfontosabb, hogy engedd el, és ne vedd magadra. Vannak ilyen emberek is.

Próbálj segítséget kérni a fogyatékos ügyi koordinátorodtól, hogy segítsen érvényesíteni az érdekeidet. Egyébként pedig tudd le a vizsgáját minél előbb, hogy ne kelljen vele túl sok időt töltened.

#7 Bízz a technológiában, és élj vele!

Azon túl, hogy tudatosan választasz hallókészüléket, használj kiegészítő eszközöket a készülékedhez. Ébresztőóra, adó-vevő, különféle kommunikációs eszközök. Próbáld ki őket, hidd el, sokat segíthetnek az egyetem alatt!

#8 Keress sorstársakat!

Sokkal több élménnyel leszel gazdagabb általuk, és köztük igazán fel tudsz oldódni majd. Ők tudnak segíteni, ha elakadsz, tudnak lelkileg támogatni,

és közösséget kapsz általuk, ahova mindig visszavonulhatsz, ha fárasztó a halló világ.