Korlátok hallássérültként? Vannak, és? – fogadd el őket és szárnyalj!

Gyerekként én komolyan elhittem, hogy nincsenek korlátaim. A szüleim mindig azt mondták, hogy bármit el tudok érni, csak dupla annyit kell dolgoznom érte, mint a hallóknak. És ez egy ideig elég motiváló hitvallás is volt nekem, hogy ne érdekeljen, mennyire körülvesznek a korlátok hallássérültként.

Ez vitt előre minden nehézségen: a gimiben, az egyetemen, munkába álláskor.  Mindenhez úgy álltam hozzá, hogy itt egy korlát? Nem baj, megugrom, csak többet szenvedek érte. Többet tanulok, többet készülök, több mindent feláldozok.

Olyan opció nem volt, hogy én valamire nem vagyok képes. Hallóként tekintettem magamra, erős halló identitással rendelkeztem, így hogy is lehettem volna elnézőbb magammal szemben? Úgy voltam vele: valahogy megoldom.

Ez általában be is vált.

Egyszer például, amikor a főiskolán televíziós szakmai gyakorlaton voltam, jelentkeztem riporternek. A riporter feladata az, hogy élesben kérdez az interjúalanyoktól, miközben veszi a kamera.

Több szempontból is kihívás ez a feladat:

  • több emberre kell figyelnem,
  • nem hibázhatok közben (visszakérdezés nemigen játszik),
  • értenem kell mindent, amit mond az interjúalany, hogy reflektálni tudjak,
  • ezalatt figyelnem kell arra is, hogy együttműködjek a kamerással.

Nem olyan egyszerű feladat ez egy hallássérültnek. Amikor jelentkeztem a feladatra, mert ki akartam próbálni magam ebben, kaptam éles kritikát halló csoporttársamtól, hogy nem nekem kéne adni ezt a feladatot, hanem valaki másnak.

Korlátok hallássérültként? Vannak, és? - fogadd el őket és szárnyalj!

Forrás: Pexels

Szerencsére a gyakorlatvezető tanáraim bíztak bennem, és rám osztották ezt a feladatot. Emlékszem, síkideg voltam, és vért izzadtam, hogy jól teljesítsek, de helyt álltam. És jól.

Akkor azt gondoltam, hogy jó vagyok, jól teljesítettem. Ugyanakkor éreztem azt is, hogy ez nem nekem való. Hogy meg tudnám csinálni, ha nagyon akarom, akárhányszor, de túl sok energiámba kerül.

És ez fontos felismerés volt.

Rájöttem ugyanis, hogy a céljaim eléréséhez nem feltétlenül arra van szükségem, hogy leküzdjem a korlátaimat,

hanem arra, hogy felismerjem őket és elfogadjam őket.

Attól tudtam csak igazán szárnyalni.

Arra gondoltam ugyanis egy idő után, hogy van értelme nekem vért izzadva bizonygatni, hogy képes vagyok bizonyos dolgokra hallássérültként is, miközben nekem azok a bizonyos feladatok nehezített pályák?

Korlátok hallássérültként? Vannak, és? - fogadd el őket és szárnyalj!

Forrás: Pexels

Van értelme nekem ebédelni a többiekkel munkahelyen, ha az nekem fárasztó, mert szájról kell olvasnom akkor is? Muszáj nekem a szokásos útvonalon nyelvet tanulnom, mikor a nyelvvizsgával járó tortúra csak kikészítene? Attól, hogy újságíró vagyok, kell nekem sajtótájékoztatón vért izzadnom az első sorban, hogy értsem, mit nyilatkoznak?

És az évek alatt rájöttem arra, hogy jó dolog bevállalni a nehéznek tűnő dolgokat is – igen, azokat is, amelyek teljesíthetetlennek tűnnek – , de nem azért, hogy bebizonyítsam, képes vagyok rá hallássérültként is, hanem azért, hogy pontosan meg tudjam, hogy hol van az a határ, ami már több, mint amit könnyen elvárhatok magamtól, de picit kevesebb attól, ahol síkidegen feszengek, bár meg tudom csinálni.

Ha ezeket a határokat az életed több területén- kommunikáció, társas élet, tanulmányok, munka – megrajzolod. Szárnyalni fogsz.

Szárnyalni fogsz, mert tudni fogod, hol vannak a korlátaid pontosan, és tudsz velük tervezni.

Korlátok hallássérültként? Vannak, és? - fogadd el őket és szárnyalj!

Forrás: Pexels

Ha így vesszük, a korlátaid segítenek neked, hogy hamarabb kiismerd magad, és annak megfelelően kialakítsd a saját életed:

  • pontosabban belőheted, miben vagy igazán jó, és miben nem,
  • pontosan tudod, milyen emberek valók köréd,
  • pontosan tudod, milyen helyzetben nem érzed jól magad, és milyen helyzetben érzed magad nagyon jól.

Azaz, ki tudod alakítani magadnak azt az életkörülményt, ahol jól érzed magad. Könnyebben mondasz majd nemet azokra a helyzetekre, amelyekre nincsen szükséged.

Fesztelenebb leszel.

Önmagad.

Szeresd a korlátaidat!

5 kérdés, amit a hallássérült kisgyerek szülei feltesznek maguknak

Hallássérült gyermek szülőjének lenni kihívás. Egy gyermek számára a szülő a vezető, az otthon, a menedék, a biztos pont. És ezt a felelősséget szülőként biztosan Te is érzed.

5 kérdés, amit a hallássérült kisgyerek szülei feltesznek maguknak

Forrás: Pexels

Valószínűleg nagyon örültél és meg is hatódtál, amikor a legféltettebb kincsed megkapta az első hallókészülékét, és rácsodálkozott a hangokra.

Emlékszem, anyu nem sokkal azután, hogy rám tették az első hallókészüléket,  elment velem mosdóba, és elkerekedett szemmel figyeltem a víz csobogását.

Anyu gyakran elmeséli nekem ezt a pillanatot, olyan meghatározó momentuma volt az életünknek.

Azonban, ezzel a csodaszép pillanattal befészkelik magukat a kétségek és a kérdések is a szívedbe, igaz? Hiszen amennyire megold egy problémát a hallókészülék, hoz magával ezerszer több kérdést és bizonytalanságot.

Ez egy ilyen út.

Szerencsére sok kérdésre azért van válasz, ezeket próbálom meg most összeszedni Neked. Hallássérült kisgyerek szülőjeként ezeket biztosan feltetted már magadnak.

#1 Vajon hogyan hall?

Az örök kérdés: Vajon ugyanúgy hall, mint Te?

Na jó, kicsit füllentettem. Minden kérdésre vannak válaszok, de ezek nem mindig egyértelműek. Viszont, azt el tudom mondani Neked, hogy ezzel a kérdéssel felnőttkorunkban mi is megküzdünk.  És nem tudjuk akkor sem biztosan.

Nem tudjuk, hogyan hallunk, mások hogyan hallanak, és mi hogyan hallunk hozzájuk képest. Sőt, először azt hisszük, mi is úgy hallunk, mint a többiek.

Talán inkább arra érdemes koncentrálni, hogy ő hogyan hall, mintsem, hogy ugyanúgy hall-e, mint a hallók. Érdemes beszélgetned vele, hogy mit érzékel a világból, hogyan, mikor és mit hall. És azt is tudatosítsd benne, hogy Te hallóként másképp hallod ezt vagy azt, mint ő. Ezzel azt is elősegíted, hogy ő hamarabb megérti a saját maga működését, és hamarabb megérti hallássérült identitását is.

Hasznos lehet az is, ha beszélgetsz idősebb hallássérültekkel, akik meg tudják válaszolni az esetleges kérdéseidet, vagy el tudják magyarázni, hogyan hall a gyerkőcöd bizonyos helyzetekben. Így te is jobban fel tudsz készülni előre egyes helyzetekre.

Például elmondhatod neki, hogy sikíthat a vízben, attól, hogy nem hallja, hogy mások sikítanak. Mert ők bizony sikítanak, csak a készüléke nélkül nem hallja.

5 kérdés, amit a hallássérült kisgyerek szülei feltesznek maguknak

Forrás: Pexels

#2 Vajon biztosan jó neki a hallókészülék?

Nehéz lehet hallóként megértened, hogy hogyan működik a gyermeked fülében lévő készülék, és még nehezebb lehet elképzelned, hogy mit is ad pontosan gyermekednek, amikor a fülében van. Éppen ezért érthető, hogy bizonytalan vagy abban, hogy az a készülék, amit kiválasztotok, az biztosan jó neki.

Pláne akkor ítélheted meg ezt nehezen, ha látod, hogy kitépi, sír vagy nehezen megy a hozzászoktatás. Pedig a helyzet az, hogy a hallókészülék éppen olyan segédeszköz, mint a szemüveg. És a szemüveget sem fogadják mindig lelkesen és kitörő örömmel. Tehát eleve nem biztos, hogy azzal van gond, hogy a készülék nem jó, hanem egyszerűen csak nehezen szok meg egy új dolgot.

Sírhat azért is, mert szokatlan neki az új hang, vagy megijed egy zörejtől. Emiatt vagy a szokatlan érzés miatt tépheti ki a füléből is.

Bízz a szakemberekben. A szurdopedagógusban és az audiológusban. Nekik ez a munkájuk és a szakterületük, hogy a gyerkőcöd megszeresse a hangokat, és hogy megtalálják a neki való tökéletes eszközt.

Persze, ha gyakran fáj a feje, ha nagyon nyűgös, túl érdektelen a hangok iránt, vagy nagyon és tartósan ellenkezik a készülék ellen, akkor érdemes a probléma gyökerét megkeresni. Lehet, hogy

  • rossz a beállítás,
  • túl hangos a készülék,
  • túl halk a készülék,
  • esetleg az illeszték kényelmetlen neki.

Érdemes akár több szakember véleményét is kikérni, ha nagyon bizonytalanok vagytok, vagy nem történik javulás.

5 kérdés, amit a hallássérült kisgyerek szülei feltesznek maguknak

Forrás: Pexels

Egyébként pedig amikor már gyermeked képes lesz beszélni a hallásélményeiről, és eljön az ideje annak, hogy beleszólása legyen a saját kis tapasztalatai alapján a következő hallókészülékének kiválasztása során, törekedj arra, hogy tudatosan válasszon hallókészüléket. Erről itt írtunk már bővebben.

#3 Mennyire óvjam a víztől?

Főleg nyaranta és fürdésnél lehet dilemma, hogy megfosztjuk-e a gyerekünket a hangoktól, vagy  a hallókészüléket kíméljük meg a víztől. Egészen addig, amíg a gyermek nem tud maga elég jól vigyázni a hallókészülékére fürdés közben, hogy az ne legyen vizes, jobb anélkül megejteni a strandolást.

Én szoktam hallókészülékkel strandolni, csak akkor veszem ki a fülemből, ha kifejezetten a fejem búbjáig vizes szeretnék lenni.

Ne aggódj amiatt, hogy ezt rosszul fogja megélni. Gyerekként a víz egy izgalmas birodalom. Élvezd vele azt, mert hangok nélkül is lehet.

#4 Hogyan fogja megszokni a hallókészüléket?

Tény, minél korábban kap hallókészüléket a pici, annál könnyebben szokja meg. Azok a gyerekek, akiknél később derül ki a hallássérülés, és később kapnak készüléket, előfordulhat, hogy kiveszik, ellenkeznek.

A kulcsszó a türelem. A türelem, és az, hogy megszeresse a hangokat, és összekapcsolja azt, hogy a hallókészülék az, ami megadja számára ezt az izgalmas ingert.

Ebben pedig segítségedre lesz a szurdopedagógusotok.

5 kérdés, amit a hallássérült kisgyerek szülei feltesznek maguknak

Forrás: Pexels

#5 Hogyan tartsam biztonságban a hallókészüléket?

Egy kisgyerek képes pillanatok alatt művelni valami turpisságot, amitől égnek állhat a hajad. Belenyúlna a késbe, lenyelne valamit, amit nem kéne, és kivarázsolja magát a legbababiztosabb kiságyból is. Na, a hallókészülékét legalább ugyanilyen varázslatosan gyorsan teleportálja ki a füléből és küldheti a megsemmisülés útjára.

De ha belegondolsz, ez szinte mindenre igaz, míg a pici meg nem tanulja, mit szabad és mit nem. A hallókészülék biztonsága miatt aggódni pont ugyanolyan, mint minden más hasonló dolog miatt, amit elkövethet.

Láttam már kutya által megrágott implantátumot, és hallottam már vízbe fullasztott hallókészülékről és megmikrózott készülékről is.

Ezek egyszerűen megtörténnek és kész. Az iratait sem tervezi elveszíteni az ember, de mégis elveszhet, akárcsak egy fontos papír vagy a hallókészülék.

Képzeld, én egyszer Londonban egy tíz  négyzetméteres szobában vesztettem el a hallókészülékem felnőtt koromban már. A fáradtságtól beájultam hallókészülékestől az ágyba, és éjjel kiesett a fülemből.

Arra riadtam fel, hogy hiányérzetem van, és nem találtam sehol, pedig még a matracot is átforgattam.  Fél óra rémült keresgélés után a hátam közepére tapadva találtam meg, a pólóm alatt.

A mai napig nagyon röhögök, ha eszembe jut az eset, pedig akkor nagyon nem volt vicces.

5 kérdés, amit a hallássérült kisgyerek szülei feltesznek maguknak

Forrás: Pexels

Persze, felkészülhetsz, hogy kisebb esélye legyen a gyerkőcödnek arra, hogy elveszítse a hallókészülékét. Használhatsz fejpántot, amit ráhúzhatsz a hallókészülékére- ami ráadásul nagyon cuki is-, így nem tudja könnyedén kitépni. Erre a célra tökéletes a füles sapka is, és lehet kapni aranyos láncokat, tartókat, amivel gyermeked pólójához tudod rögzíteni a hallókészüléket. Így, ha ki is esik a füléből, nem hagyja majd el.

Nem utolsósorban pedig jó, ha tudod, hogy bizonyos hallókészülékekhez lehet kapni olyan appot is, amivel meg tudod keresni a hallókészülékeket, ha azok bekapcsolva hevernek valahol. Érdemes rákérdezned erre az audiológusotoknál.

A lényeg azonban az, hogy ne görcsölj rá nagyon ezekre a dolgokra. Ha pedig kérdésed van, akkor kérdezz bátran! Beszélj róla, és kérj tanácsot! De semmiképpen ne gyötrődj rajta egyedül, mert sokszor egyszerű válaszok jelentik a megoldást a kérdéseidre.

Írj bátran nekünk is üzenetet a facebook oldalunkra, szívesen válaszolok!

,,Hallják, hogy szuszogok!” – 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Hallássérültként rá kellett jönnöm arra, hogy vannak olyan félelmeim, amelyek abszolút a hallássérülésemből fakadnak. Nem tudtam róluk ezt mindig. Azt hittem, ezek a parák mindenkinél megvannak. Csak akkor jöttem rá, hogy nem, amikor a halló párom szembesített vele, meg amikor hallókészüléket váltottam.

Sok félelmem ugyanis abból fakadt, hogy nem hallottam bizonyos cselekvések hangjait, és emiatt téves elképzelésem alakult ki bizonyos saját cselekvéseimből.

Ilyen volt például az, hogy evés közben kínosan figyelek arra, hogy mindennél csendesebben egyek. A régi hallókészülékkel nem hallottam olyan finom hangokat, amelyek egy vasárnapi ebéd részei az asztalnál.  Viszont a rágást, az állkapcsom mozgását nagyon intenzívnek és “hangosnak” éreztem, így kissé feszengve, óvatosan ettem. Nem csoda, hogy a hallássérültek nagy része emiatt nem szeret társaságban enni.

Folyton az jár a fejükben hogy túl hangosak, és emiatt a környezetük furcsának nézi őket, és nem fogadja be őket, mer illetlenek. Miközben meglehet, nem is esznek hangosan.

,,Hallják, hogy szuszogok!” - 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Forrás: Pexels

A párom mellett- aki halló -, tanultam meg fesztelenül enni. Úgy, hogy beszéltünk erről. Sőt, annyira fesztelenné váltam ezen a téren, hogy túl figyelmetlenné váltam, és előfordult, hogy csámcsogtam. Ekkor is a párom szólt. Megkértem, hogy olyankor szóljon mindig, hiszen nem hallom magam, én pedig tök egyszerű szabályt követek:

Csukott szájjal eszek, így kicsi az esélye a csámcsogásnak.

És ez csak egy para a sok közül, amivel egy hallássérült küzdhet. Néhányat össze is szedtem nektek, egyrészt azért, hogy ne érezzétek egyedül magatokat, másrészt azért, hogy minél előbb levetkőzzétek ezeket a hallássérült parákat. Ezek a parák ugyanis sokszor megnehezítik, hogy fesztelenül élvezzétek az életet, és igazán önmagatokat adjátok.

A félelmek egy része hallókészülékhez köthető, egy része pedig társas helyzetekhez. Most hét társas hallássérült para helyzetet gyűjtöttem nektek össze. Ezek között sok saját félelem, másokat pedig úgy súgtak meg nekem. Remélem, a cikk végére kicsit nyugodtabbak lesztek majd, és könnyebben veszitek majd ezeket a félelmeket.

#1 Kis-nagy dolgok nyilvános helyen

A pisilésnek és a kakilásnak hangja van. Alapjáraton a kakilás ma még mindig tabu téma, még hallók között is. Rengeteg cikk foglalkozik azzal, hogy milyen rossz hatásai vannak annak, ha visszatartjuk, mert nem merünk szólni, hogy ki szeretnénk menni mosdóba, mert cikinek érezzük.

Pedig emberek vagyunk és mindannyian emésztünk, és a megemésztett dolgok távoznak belőlünk.

,,Hallják, hogy szuszogok!” - 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Forrás: Pexels

Hallássérültként még nehezebb lehet ezt a berögződést levetkőzni, egyrészt, nem halljuk, hogy mások beszélnek-e a pisilésről és a kakilásról, illetve, hogyan teszik ezt, tehát késve alakul ki bennünk erre kommunikációs stratégia különböző helyzetekben.

Másrészt nyilvános helyen, vagy másoknál fogalmunk sincsen, mi hallatszik ki a fülkéből, milyen a hangja annak, ha más végzi a dolgát a fülkében. Elég nehéz így ösztönösen végezni a dolgunkat úgy, ahogy a testünk ki lett találva.

Fontos, hogy tudatosítsuk ilyenkor, hogy a hangok belőlünk is ugyanúgy hangzanak, mint másokból, de ha nagyon zavaró ennek ellenére is nyilvános helyen végezni a dolgod, akkor tegyél vécépapírt a vécékagylóba, az felfogja a zajok nagy részét, és kevesebb hang hallatszik majd ki.

Próbálj beszélni erről közeli baráttal, akiről tudod, hogy nem nevet majd ki, és kérdezz rá, hogyan zajlik ez le benne, mi hallatszik a mosdóban a hallók számára. Ez is segít majd oldani benned a szorongást, hogy nem olyan ismeretlen hangkörnyezettel lesz dolgod, mint addig.

#2 Szorongás másokkal alvástól

Oh igen. Eleve a sötétség egy nagy mumus, mert nem tudod, mi történik, hiszen nem hallod.

Se a suttogást, se a pukit, se a horkolást, se a szuszogást. A másét nem, de a sajátodét annál hangosabbnak érzed.

És azt is tudod, hogy a hallók panaszkodni szoktak reggel egymásra, hogy ez horkolt, az szuszogott. Érthető, hogy félsz így elaludni, talán akkora ez a félelem benned, hogy nehezen alszol el.

,,Hallják, hogy szuszogok!” - 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Forrás: Pexels

Szerencsére én könnyen elalszom, de volt időszak, amikor frusztráltak ezek a gondolatok. Később nőttem csak ki, egyszerűen úgy, hogy tudatosítottam, hogy mindenki szuszoghat, a lélegzésnek van hangja, ezt mindenki hallja, és hogy sok ember horkol. Az emberek ezt tudják magukról és egymásról, és ha nagyon zavarja őket az, hogy a másik éktelenül horkol, akkor elviselik vagy megoldják.

Segíthet az is, hogy utoljára fekszel le aludni, vagy az is, hogy bent hagyod a hallókészüléked, és így te is hallod a többiek hangjait. A hallókészülékedet később is kiveheted alvás közben, ha felkelsz rá, hogy nyom. Semmiképpen ne kerüld el ezeket a helyzeteket, a gyakorlás és az egyre több tapasztalat ugyanis rutinosabbá tesz majd. Ha megtapasztalod, hogy reggelente nem szól senki, mert semmi furcsát nem csináltál az éjjel, hamarosan enyhül benned is a szorongás ezektől a helyzetektől.

#3  Félelem attól, hogy nem tudjuk megjegyezni mások nevét

Ebből én már nem csinálok problémát, mert tudom, hogy bemutatkozáskor az esetek 99%-ában nem értem soha, hogy hogy hívják a másikat. Ezért mindig csak a saját nevemet mondom, és később kérdezek rá, hogy hogy hívták ezt vagy azt a srácot, csajszit, előadót, de olyan is van, hogy beszédbe elegyedünk, és akkor mondom meg neki, hogy ne haragudjon, mondja el a nevét még egyszer, vagy írja le, mert nem hallottam. Ha pedig megkérjük egymást, hogy tartsuk a kapcsolatot, akkor egyszerűen a kezébe adom a telefonom, hogy jelölje be magát facebookon a profilomról. Soha nem volt ebből még problémám.

,,Hallják, hogy szuszogok!” - 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Forrás: Pexels

Van olyan ismerősöm, aki kézfogáskor visszakérdez, hogy jól értette-e  a nevét úgy, hogy amit értett nevet, visszamondja kérdő hangsúllyal. Így vagy megerősítést kap, hogy igen, vagy újra van lehetősége megérteni, milyen nevet is mondott az illető. De kérhetsz névjegykártyát,  vagy megkérheted, hogy írja le a nevét egy lapra.

Ne hagyd, hogy ez a félelem elszakítson lehetséges jövőbeli barátságoktól!

#4 Félelem a csoportmunkától és a nagy csoportoktól

Nekem is nagy parám, hiszen egy csoportban, hallók között nehéz érvényesülni hallássérültként. Sok mindent nem értesz, nehéz önmagadnak lenni, bekapcsolódni. Nehéz követni a csoportnormákat úgy, hogy közben nem érted mi folyik körülötted pontosan, félsz, hogy nem oda illőt mondasz vagy rosszkor nevetsz.

Viszont erre is vannak megoldások.

Keress a társaságban olyat, aki a te hallássérült-kompatibilis embered. Vele tudsz mélyebben beszélgetni és átsegít a társalgás és a csoporttevékenységek mélypontjain.

,,Hallják, hogy szuszogok!” - 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Forrás: Pexels

Engedd el, ha nem megy. Nyugodtan olvass könyvet, menj haza, csinálj valami mást, ami jól esik. A halló csoportnak is el kell fogadnia azt, hogy te egy kicsit másképpen működsz, hogy nem tudsz sokáig figyelni, és hogy több saját magadra fordított időre van szükséged, mint egy hallónak.

Ne parázz azon, hogy kilógsz emiatt. Ne feledd, a társaságot te válogatod meg magad körül. A te kezedben van ennek a lehetősége. Élj vele!

Csoportmunkánál két lehetőséged is van azon túl, hogy szólsz az elején, hogy figyeljenek rád kommunikációs szempontból, hogy be tudj aktívan kapcsolódni:

  • Irányító szerepet veszel fel, és így hozzád igazodik mindenki.
  • Háttérbe húzódsz, és a többség elvégzi helyetted a feladatot.

Sok múlik azon is, hogy mi a feladat és mennyire érdekel. Ismerd ki a csoportod dinamikáját, meglásd, úgy könnyebben tudsz lavírozni majd úgy, hogy neked kényelmes legyen. Érdekel a feladat? Legyél irányító! Ha nem, akkor még jól is jön, hogy háttérbe vonulhatsz.

#5 Félelem, hogy nem fogjuk érteni az új embereket

Nekem erre van egy MME- elvem, amit mindig alkalmazok.

  • M, mint Mondd el, hogy nem hallasz, mert ezzel teremtesz egy olyan kommunikációs alaphelyzetet, ahol kényelmesebben tudsz beszélgetni, és a másik is fel tud készülni rád.
  • M, mint Magyarázd el, hogyan hallasz és hogyan segíthet neked, mert csak így tudja a másik, hogy hogyan kommunikáljon jól veled.
  • E, mint Engedd el, ha nem tud/képes/akar neked segíteni a másik, vagy egyszerűen nem bírsz a szájáról olvasni. Van ilyen, ne pörögd túl, majd jön helyette más, aki viszont cuki, jó fej, tökéletes az artikulációja és bírjátok egymást.
,,Hallják, hogy szuszogok!” - 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Forrás: Pexels

Nem javaslom, hogy titkold el, hogy milyen kommunikációs nehézségeid vannak, mert csak a magad helyzetét nehezíted meg. Az emberek sokkal szívesebbe segítenek és megértőbbek, ha tudják, mi van a cselekvéseid mögött és miért kérdezel vissza többször. Egyébként a visszakérdezésből sem kell nagy ügyet csinálnod, hidd el, a hallók is rengetegszer kérdeznek vissza a kommunikáció során.

#6 Félelem attól, hogy valaki belép oda, ahol mi vagyunk, és nem vesszük észre

Ez a hallóknál is gyakori félelem, főleg este, éjjel. Hallássérülteknél ez intenzívebb lehet, hiszen nem tudunk még ébren sem előre felkészülni arra, hogy valaki hívatlanul bejön az otthonunkba.

Néhány dologgal azonban csökkentheted a szorongásodat:

  • Legyen enyhe fényforrás a közeledben: foszforeszkáló falidísz vagy lámpa.
  • Legyen halló lakótársad.
  • Legyen hangjelző kutyusod.
  • Hagyd bent a hallókészüléked.

Ha ez napközben is megijeszt téged, akkor kérd meg a hozzád érkezőket, hogy jelezzék előre valahogy a jöttüket. Írjanak neked, vagy mielőtt belépnek oda, ahol vagy, jelezzék valahogy: hanggal, fény kapcsolásával.

,,Hallják, hogy szuszogok!” - 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Forrás: Pexels

#7  Félelem attól, hogy nem tudunk megfelelően viselkedni, és emiatt nem fogadnak el minket

Hallássérültként  sokszor nagyon nehéz az érzéseinket elrendezni magunkban. A kommunikációs akadályok már eleve feszültséget okoznak, amiket igyekszünk titkolni és megoldani. Emellett már kevesebb energiánk maradhat arra, hogy egy nem mindennapi bántó dolgot, vagy váratlan eseményt megfelelően lereagáljunk. Különösen igaz ez akkor, ha kimozdulunk a komfortzónánkból, és ekkor történik valami olyan dolog, ami nehézséget okoz.

Ilyenkor előfordulhat, hogy mások számára teljesen érthetetlenül, és nem megfelelően viselkedünk. Bezárkózunk, erőteljesebben, agresszívebben kommunikálunk.

Ilyenkor több dolgot tehetsz:

  • Próbálj meg lenyugodni egy semleges területen, add ki magadból a frusztrációt, ahogyan jól esik (sport, sírás, beszéld át a barátaiddal).
  • Amíg ideges vagy, kerüld a többieket, ne vezesd le rajtuk a feszültséget, hiszen nem tehetnek róla.
  • Magyarázd meg, miért voltál olyan, miért reagáltál úgy, és kérj elnézést.

Az emberek megértőek, ha elmagyarázod, mi zajlott le benned akkor, és nem fognak haragudni.

Ezek a félelmek leküzdhetők, vagy legalábbis mérsékelhetőek és kezelheted őket. Remélem, legközelebb eszedbe jut majd, hogy nem vagy egyedül, és alkalmazod majd a megoldási technikákat is.

Egy próbát megér, nem?

,,Hallják, hogy szuszogok!” - 7 társas hallássérült para és megoldásuk

Forrás: Pexels

Egy következő cikkemben majd a hallókészülékes félelmeket gyűjtöm össze nektek, mert az is van bőven.

Hallássérültek az oktatásban – Ki jut el a diplomáig?

Niki kutatásában részt venni olyan volt, mintha beültem volna egy pszichológushoz, és kiönthettem a szívemet arról, hogy mi minden nehézséggel kellett megküzdenem hallássérültként az oktatásban. És végre nem kellett rosszul éreznem magam amiatt, hogy (kivételesen) panaszkodom, mert Niki megírta a szakdolgozatának összefoglalóját, és hát…ezek létező problémák! De olvassátok el ti is!

*

Niki vagyok, idén végeztem  az ELTE PPK-n, Andragógia szakon. (Értsd: Amíg a pedagógia a gyermekek nevelésével, képzésével, oktatásával foglalkozik, addig az andragógia a felnőttekével.) Szakdolgozatomban egy számomra rendkívül érdekes témával, a hallássérültek  tanulási életútjával, az egy életen át tartó tanulásuk során jelentkező kihívásokkal és azok megoldásaival foglalkoztam. Azaz, hogyan vannak jelen a hallássérültek az oktatásban.

Magam is hallássérült vagyok, viszont már az óvodától kezdve integrált intézményekbe jártam, a családomat, a barátaimat, és úgy a tág értelemben vett környezetem is kizárólag hallók teszik, tették ki.

Általános-középiskolai tanulmányaim során sokszor éreztem, hogy a többségi iskolákban valóban túlterhelt pedagógusok jelentős része nem tudja jól kezelni azt, ha osztályában hallásérült tanuló is található. Legtöbben beültetik az első soros padok egyikébe a hallássérültet, és a tanévsorán csak ritkán figyelnek rá különösebben.

Aztán az ELTE-n eltöltött első évem során találkoztam egy remek oktatóval, akinek három gyermeke közül a legidősebb szintén hallássérült, és miután teljesítettem kurzusát, a jegyen túl kaptam tőle írásbeli értékelést is, amelyben benne volt, hogy példaként hozna fel gyermeke előtt, merthogy szorgalommal igenis sokra vihetjük.

Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon valóban elég-e a szorgalom, hogy valaki hallássérültként eljusson a felsőoktatásig, diplomáig?

Bár saját akadályaimra a tanulási életutam során előbb-utóbb mindig sikerült megoldást találnom, kíváncsi voltam, vajon milyen kihívásokkal találkoznak sorstársaim, és hogyan oldják meg azokat?

Kutatásom során készítettem kérdőívet hallássérültekkel, hét diplomás hallássérülttel interjúztam, továbbá beszélgettem olyan szakmák képviselőivel is, akik munkájuk során találkoznak hallássérült tanulókkal. Oktatókkal minden fokon, iskolaigazgatóval, iskolapszichológussal, vizsgálatvezetővel – a Kognitív Idegtudományi És Pszichológiai Intézettől, a SINOSZ elnökével és egy esélyegyenlőségi koordinátorral is.

Hallássérültek az oktatásban - Ki jut el a diplomáig?

Forrás: Pexels

Fogadok, hogy Te is mindig legelöl ültél, pedig szívesen ültél volna néha hátra. Forrás: Pexels

Fontos a családi háttér és a korai fejlesztés

Nos, az kétségtelen, hogy minden szempontból rendkívül fontos a támogató családi háttér. Támogató családi háttér az, ahol a szülők, családtagok elfogadják, hogy a gyermek hallássérült.

Azt gondolom, hogy ez egy nehéz feladat, és Magyarországon többek között az is nagy hiba, hogy amikor megszületik a diagnózis (nem csak a hallássérülés esetén), az érintettek nem kapnak szakszerű segítséget a feldolgozás folyamatához.

Az esetek többségében nem találkoznak pszichológussal, aki például elmondhatja nekik, hogy a hallássérülésért sem ők, sem a gyermek nem hibás. Hogy mind a szülők, mind a hallássérült gyermek ettől függetlenül egy szerethető lény.

Ha nem is pszichológus támogatja őket lelkileg, egy-egy „személyi segítő” nem ártana, aki pozitív példákkal, kitaposott utakkal reményt ad a szülőnek és a gyermeknek egyaránt.

Nem véletlen az, hogy mire eljutnak az oktatási intézményekbe, szinte ellenséget látnak már az iskolaigazgatóban, vagy éppen a pedagógusokban is.

Szóval a támogató családi háttér elfogad, aztán pedig azon kezd el gondolkozni, hogy miként lehet fejleszteni a gyermeket.

Kutatásom eredményei alapján a többség számára a harmadik életkor környékén derül ki a sérülés, de sokan az óvódában, vagy iskolaérettségük előtt jönnek rá a halláscsökkenésre. A nagy többség logopédussal kezdi meg a korai fejlesztést, szurdopedagógushoz jóval kevesebben fordulnak, illetve nagy segítségforrás még a családtagok kiemelt figyelme (játszva tanulással például).

Hallássérültek az oktatásban - Ki jut el a diplomáig?

Forrás: Pexels

Még mosogatás közben is tanítható egy hallássérült gyermek. Forrás: pexelsAz eredmények tükrében a megkérdezettek a korai fejlesztés legnagyobb előnyének

  • a jobb kommunikációt (szebb kiejtést, szinonimák használatát, választékos beszédet),
  • a hallótársakéhoz hasonló iskolai eredményeket,
  • az önértékelés javulását,
  • a szebb olvasást,
  • a jobb beszédértést (hogy jobban támaszkodnak hallásmaradványukra),
  • illetve azt tartják, hogy csúszás nélkül fejezik be tanulmányaikat.

Szegregáció vagy integráció?

Korábban tévesen azt hittem, hogy attól függ, hogy melyik típusú oktatási intézménybe kerül egy hallássérült, hogy halláskárosodása milyen mértékű (Súlyos hallássérülés = Szegregált intézmény).

Úgy tűnik, hogy a valóságban

  • a szegregált, speciális intézményben a hallássérült szülők gyermekei tanulnak, mert korábban ők is ott fejlődtek, és ott látják megfelelőnek a nyelvi-kulturális közeget (például a jelnyelv elsajátítását).
  • Integráltan, többségi intézményben pedig a halló szülők jobb képességű gyermekei járnak, akik magasabb tudást, jobb szakmát szeretnének gyerekük számára.
  • Továbbá vidékiek esetében a legközelebbi befogadó intézményekbe kerülnek a hallássérült gyerekek.

Nehézségek mindig vannak, csak eltérő mértékben. A leggyakoribbak a következők.

#1 A hallássérült többség számára a legnagyobb probléma az, hogy nem, vagy nagyon nehezen tudnak jegyzetelni.

Ennek oka, hogy túl sok felé kell figyelniük, szájról olvasnak, táblát, prezentációt, ábrát, könyvet kell követniük. Nagy akadály még a tanárok túl gyors tempója, hogy az oktatók mozognak, elfordulnak tőlük előadás közben, nem artikulálnak eléggé, illetve halkan beszélnek.

Hallássérültek az oktatásban - Ki jut el a diplomáig?

Forrás: Pexels

Nem lehet elég gyorsan írni ahhoz, hogy jegyzeteljünk is, és ne maradjunk le arról, amit mond a tanár. Forrás: pexels

#2 A másik nagy nehézség, hogy sokan nem tudnak idegen nyelvet tanulni.

Legalábbis nem nyelvvizsga szinten. Sokuk számára nagy gond a helyesírás, és nem tudnak annyi időt eltölteni egy nyelv megtanulásával, hogy tökéletesen menjen az írás. Bizonyos fokú sérülésnél pedig nem segítség, ha egynél többször hallgathatnak meg egy idegennyelvű hanganyagot, vagy hogy felolvassák nekik a szövegeket, mert nem lehet a hasonlóan hangzó betűket úgy artikulálni, hogy hallássérültként különbséget tegyenek közöttük. Az ő esetükben ne ragaszkodjunk a nyelvvizsgához, tanuljanak meg olyan szinten egy (vagy több) idegen nyelvet, amely a mindennapi életükhöz, választott szakmájukhoz szükséges.

#3 Nagy probléma még, hogy jóval kevesebb tapasztalatuk van, mint az épeknek, így a tananyagok túlságosan is idegenek lehetnek.

Sokkal jobban kellene törekedni arra, hogy gyakorlatot szerezzenek! Bár egy jó prezentáció minden diák, hallgató számára segítség, de hallássérültként kifejezetten támaszkodnak rá. Egy jó ábra, egy könnyen érhető táblázat, és a jól strukturált szöveg nagyban segít nekik mind a megértés, mind a bevésés, mind az információ előhívás során.

Az eredmények tükrében azt láttam, hogy a diplomás hallássérültek több „akadályt” képesek voltak megugrani, ők találtak megoldást arra, hogy túl sok a tananyag, kevés az ábra, nem jól strukturált a szöveg és még sorolhatnám.

A tananyag megértése kulcsfontosságú

A jegyzetelés a felsőoktatás előadásain, szemináriumain is nehézséget okoz, a sok idegen szóval, nagy termekkel, nyüzsgő tömeggel.

A legnagyobb segítség minden fokon (alap, közép, felső) az lenne, ha előre kapnának jegyzeteket. Így egy-egy idegen szónak is utána tudnának nézni, és ha valamit nem értenek, meg tudják kérdezni a pedagógust, oktatót és úgy egyáltalán, követni tudnák az órák anyagát.

Hallássérültek az oktatásban - Ki jut el a diplomáig?

Forrás: Pexels

Nem azért vágunk ilyen képet, mert nem akarunk figyelni, hanem mert akarunk, de nem tudunk.  Forrás: PexelsA legegyszerűbb talán ez a jegyzetátadás online formában történhetne meg, így nem jelentene plusz költséget a pedagógusoknak, az idejükre persze szükség van.

Továbbá, ha például egy word dokumentumot kapnának a tanulók, hallgatók, akkor egyénileg tudnák azt színezni, más betűtípusra tenni, egyszerűen a sajátos igényeikre formálni, amellyel eredményesebben tanulhatnak. Ez a jegyzet már csak azért is fontos lenne, mert amíg az általános iskolában táblára is írnak a tanárok, addig középfokon már csak ritkán, és prezentációt sem alkalmaznak.

A szorongás nem a vizsgától van, hanem mert nem tudnak megfelelően felkészülni

A gyakran nem befogadó kortársak piszkálódásain- vagy legalábbis, hogy nem támogatják a hallássérülteket -, túl már ez is szorongást okoz számukra. Szorongásról szinte mindannyian adtak visszajelzést, a diplomások körében ez a főiskolán, az egyetemen változik meg, ahol befogadó, segítő társakkal találkoznak.

Milyen az ideális pedagógus?

Olyan, aki nem sajnálja a hallássérültet, hanem észreveszi, figyel rá. Például azzal, hogy jegyzetet nyomtat számára.

Mert bizony nem az első pad a megoldás! A diktálást sürgősen el kell felejteni!

Ha pedig ódivatúak maradunk, és nem készítünk jegyzetet, akkor legalább a kikölcsönözhető könyvek lehessenek tovább a hallássérülteknél!

Hallássérültek az oktatásban - Ki jut el a diplomáig?

Forrás: Pexels

Sokan a könyvekből igyekeznek pótolni, amit az előadásokon nem hallanak, de ez a felső fokokon embert próbáló feladat és kimerítő. Forrás: PexelsNagy segítség az is, ha megengedjük a diáknak, hogy ugyanazon tárgyat, kurzust több oktatótól is meghallgathasson, mert lehet, hogy egy másik előadásban előbb megérti  a bonyolultabb tananyagokat is. Igen, már alapfokon is!

Lépjünk túl a számokon!

Fentebb már említettem az iskolaértékelést. Nekem 17 évig „kellett várnom”, hogy megkapjam az elsőt.

Mennyivel hasznosabb lenne ez a megoldás a szokásos ötfokozatú jegyek helyett!

Ha a pedagógusok, oktatók egy-egy teljesítményt követően felsorolnák, hogy miben volt jó a tanuló, hallgató, és hogy mik azok a területek, ahol bizony fejlődni kellene még, akkor lehet, hogy többen szereznének jobb szakmát, tanulnának akár felsőfokon, és nem kapaszkodnának annyian mindenáron a segélyekbe.

Hallássérültek az oktatásban - Ki jut el a diplomáig?

Forrás: Pexels

Rosszul esik egy hármas, ha közben tudjuk, hogy a rákészülésünk ötöst érdemel. Forrás: Pexels

Van fogyatékos ügyi koordinátor, csak nem tudnak róla

Nagy hiba még, hogy az intézményi koordinátorok nincsenek eléggé megfizetve, nem teljesállásban végzik a hátrányos helyzetűekkel való foglalkozást.

Ennek köszönhetően az általam megkérdezett hallássérültek háromnegyede nem is találkozott velük, vagy nem kaptak valóban hasznos segítséget tőlük.

A kérdőív 105 kitöltőjéből 73-an, a 7 diplomás interjúalanyból pedig 5 jelezte, hogy mindenért nekik kellett menniük, minden segítségért szinte könyörögniük kellett. Nyilván kétoldalú dolog ez, mert elvileg minden intézmény weboldalán szerepel a koordinátor elérhetősége, szóval a hallássérült is tudja, tudná keresni, de a többség tanulmányai során nem találkozott az intézményi koordinátorukkal.

Erre megoldás lenne, ha a koordinátor, amikor az új hallgatók bekerülnek az intézménybe, akkor végigjárná az osztályokat, csoportokat, és megkérdezné, hogy kinek mire van szüksége.

Hallássérültek az oktatásban - Ki jut el a diplomáig?

Forrás: Pexels

Azzal, hogy nem csak a többletpontok alapján szűrné ki a hallás-, vagy más sérülteket, sokkal több problémára világíthatna rá. Több „épnek” gondolt hallgatóról derülne ki például, hogy diszlexiás, és azért nem megy neki a nyelvvizsga harmadszorra sem.

Írásom elején említettem már a személyi segítést. Az alap-közép-fokon is nagy támogatás lenne még, hogy egy már végzett hallgató mondja el tapasztalatait. Különösen fontos a jól informáló, pontos weboldal is, ahonnan információkat nyerhetnek, hiszen a többség számára hatalmas probléma a telefonon való kommunikáció.

Ki jut el a diplomáig?

  • Leginkább az integrált intézményekben tanulók.
  • Akik érthetően beszélnek.
  • Akik foglalkoznak az anyagokkal, színezéssel, jegyzetkészítéssel, gondolattérképpel, táblázattal, vizuális elemekkel való elhelyezésekkel.
  • Akik könyvtárba járnak és folyamatosan kutakodnak online.
  • Akik, ha problémájuk adódik, addig nem nyugszanak, míg megoldást nem találnak rá.
Hallássérültek az oktatásban - Ki jut el a diplomáig?

Forrás: Pexels