Egy jó új hallókészülék olyan, mintha elmennétek botox kezelésre

Így szabadított meg a hallókészülék a szorongástól

Puha Andrea

Egy jó új hallókészülék olyan, mintha elmennétek botox kezelésre

Életünk során többször érünk el egy-egy fordulóponthoz, amikor minden gyökeresen megváltozik. Puha Andrea életében ez a pillanat akkor érkezett el, amikor a Hallás Társasága Alapítvány a Beltone hallókészülék gyártó céggel, a Samsunggal, a Telekommal, az Auditussal Halláspontokkal és a Belsound céggel karöltve új hallókészülékekkel és kommunikációs eszközökkel ajándékozta meg a “Tehetséges Nagyothalló Fiatalok Támogatása” Program keretében. Andrea cikkről cikkre avat be benneteket abba, milyen hatással volt az életére ez a változás.

II. rész

Egy jó új hallókészülék olyan, mintha elmennétek botox kezelésre

Az előző készülékem alatt az arcbőröm, nem tudjátok elképzelni, mennyit változott. A szemeim alatt nagyobbak lettek az árkok, a homlokomon vízszintes ráncok jelentek meg, a szemöldökeim között pedig kettő vízszintes vonal. Hogy ennek mi köze van a hallókészülékekhez? Ó, nagyon is sok!

Tudtam, hogy rosszul érzem magam a bőrömben, mert a hétköznapok nehezek. Tényleg azok voltak a régi készülékkel. Reggelente belenéztem a tükörbe, és nem értettem, mi történik az arcommal. Vitaminhiány? Kevés víz? Rossz arckrém?

Elkezdtem több vizet inni, multivitamint szedtem, és három év alatt vagy egy tucat arckrémet kipróbáltam. Segített? Á, dehogy.

Már készültem elsiratni a fiatalságom, amikor a Beltone készüléket elkezdtem hordani. A megoldás és a tények annyira egyszerűek és nyilvánvalóak voltak, hogy az állam leesett, amikor megfogalmazódott bennem a magyarázat.

Nézted már magad akkor, amikor szájról olvasol?

Egy jó új hallókészülék olyan, mintha elmennétek botox kezelésre

Forrás: Pexels

Gondolom, nem nagyon. Én egyszer láttam egy fotót magamról, ahol éppen társaságban figyelek. Iszonyú feszült olyankor az arcom, a szemöldököm összehúzom, annyira koncentrálok, és kettő függőleges csík jelenik meg az orrgyökömnél. A szemeimmel hunyorgok, igyekszem rázoomolni arra a szájra, amelyik nekem éppen fontos.

Szájról olvasni komolyan fárasztó.

Kimerít, még akkor is, ha jó hallókészüléked van. Ezt a hatást szorozd be a sokszorosával, ha éppen rossz hallókészüléket hordasz, márpedig én három évig rosszat hordtam. Állandó feszültségben éltem napról napra, és még így is a szövegek 85%-a elveszett valahol az éterben. Fájt a fejem estére, és olyan erősen húztam össze a szemöldököm, hogy kézzel simogattam ki az izmokat, mert képtelen voltam rá, hogy ellazítsam.

Most már egy éve, hogy a Beltone készüléket hordom, és vesszek meg, de megfiatalodtam. Nem emlékszem, mikor fájt utoljára a szemem környéke, és az arcizmaim lazábbak, mint valaha. A két csík a szemöldököm között elhalványodott, és már egy éve ugyanazt a noname arckrémet használom, amit fillérekért utánam dobnak bármelyik drogériában.

Szeretek reggelente felkelni, betenni a hallókészülékem, és ráfülelni a világra. Igaz, még mindig nem tudom, mikor zörgök, mitől kel fel a párom, de a világ kerekebb lett és letisztultabb. Átláthatóbb.

És ami azt illeti, magamat is jobban elhelyezem ebben az új világban.

Szerző: Puha Andrea

Írjon nekünk!

Szeretne értesülni róla, ha egy új bejegyzés kerül az oldalra?
Kövessen minket a Facebookon, vagy iratkozzon fel hírlevelünkre![good_old_share] 

FÜLDUGÓ: a mai generáció kerékpáros sisakja

Az én gyerekkoromban még nem hordtunk biciklis sisakot, napszemüveget, nem kentük be magunkat naptejjel, és nem kapcsoltuk be a biztonsági övet sem. SŐT! – a gyerekek gyakran ültek az első ülésen az autóban. Ma ez a fajta viselkedés őrülten hangzik, ugyanis mára már tisztában vagyunk az agyrázkódás veszélyeivel, és azzal is, hogy a túl sok nap maradandó kárt okoz a bőrünknek és a szemünknek. A szüleink nem voltak tisztában ezekkel a kockázatokkal, és emiatt nem is próbáltak megóvni tőlük. Biztos vagyok benne, hogy az “új generációs” szülők is elkövetnek hasonló hibákat az élet különböző területein, és hogy a gyermekeink egy nap majd visszatekintenek és azon tűnődnek majd, hogy vajon miért nem védtük meg őket ezektől a ma még nem is ismert veszélyektől.

Van azonban egy fajta veszély amiről tudunk és amivel szemben azonnali lépéseket tehetünk – ez pedig a gyermekeink hallásának megvédése, mégpedig füldugók használatával.

Egy hihetetlenül hangos világban élünk, és úgy tűnik, hogy egyre csak hangosabb lesz.

Egy rock koncert, nagy sportesemény vagy bármelyik étterem, ahol hangosabban szól a zene, akár maradandó halláskárosodást is okozhat! Habár sokan keresik a megoldást, jelen pillanatban a már megszerzett hallásvesztésre még nincs gyógymód. De addig is amíg találnak – van lehetőségünk a védekezésre, pl. füldugók vagy fülvédők viselésével.

A probléma sürgős megoldásért kiált, hiszen a halláskárosodás előfordulása a tizenévesek között gyorsan és folyamatosan növekszik. Egy 2010-ben megjelent kutatási tanulmány megállapította, hogy 2005-2006 között már 5 tinédzserből 1-nek volt valamilyen típusú halláskárosodása (20% !!!!!), és ez az érték jelentősen meghaladja az 1988-1994 közötti mért minden 7 érintett tizenévest.

Sajnos az emelkedő tendencia folytatódik, így halláskárosodás gyakorisága a tinédzserek között mára már ennél is magasabb.

Valószínűleg a manapság használt fülhallgatók jelentik probléma egyik fő okát, amit kiegészít a túlságosan megemelt hangerő a koncerteken, iskolai bulikon és más iskolai rendezvényeken.

FÜLDUGÓ: a mai generáció kerékpáros sisakja

“Múlt évben a gyermekeim általános iskolájában lejátszottam a ‘Ki Mit Tud?’ egyik adását 90 decibelen. Egyetlen egy gyermek sem viselt fülvédőt – még az enyémek sem – , pedig én sosem gondoltam volna, hogy egy előadás lehet ennyire hangos. Többet soha nem követem el ezt a hibát. Az iskola meg sem kísérelte, hogy csökkentse a hangerőt vagy akár hallásvédővel szolgáljon. A hallás nem volt olyan fontos számukra.Pedig pl. az iskolai kirándulásokon szigorú szabályok vonatkoznak a sisak viselésére, amikor a gyerekek bicikliznek.

A ‘Ki Mit Tud?’-os élménynek köszönhetően, füldugókat csomagoltam a gyermekeimnek amikor nyári táborba mentek, arra az estere, hogy ha hasonló esemény lenne. Istennek hála, ugyanis volt is egy koncert a táborban amiről azt mondták a gyerekek, hogy hihetetlenül hangos volt. A gyerekeim viselték a füldugókat és pár barátjuknak is adtak (sajnálatos módon ugyanis a táborban nem biztosítottak nekik). Nem gondolom, hogy ez egyáltalán felmerült volna a táborvezető gondolataiban. Ezzel szemben, a tábori “felügyelőket ” arra utasították, hogy győződjenek meg arról ,hogy a gyerekek felveszik és vissza is teszik magukra a napszemüveget amikor kint játszanak a napon egész nap. Nagyon úgy tűnik, hogy a hallásunk védelme még koránt sem áll a figyelem középpontjában.” – panaszolja Sahri Eberts.

A gyermekeim látják a siketséggel vívott mindennapos csatáimat, szóval teljesen tudatában vannak a hallás védelmének fontosságával, de a szülők nagy része illetve a többi gyerek; valószínűleg nincsenek.”

Elgondolkodtató hogy kinek is a feladata az hogy növelje a tudatosságot ebben a fontos ügyben. több non-profit szervezet is aktív ebben a témában, de a munka költséges és nagyon időigényes. Szükség van a segítségünkre.

Vannak közöttünk, akiknek nehézségei vannak a hallással, tisztában vannak a súlyos következményekkel, melyek a halláskárosodással járnak, és emiatt hiszem, hogy nekünk kell segítenünk megérteni a zaj okozta halláskárosodás kockázatait másokkal. Tájékoztatni kell a szülőket és gyerekeket hallásunk védelmének módjairól. Meg kell írnunk ezeket a helyi iskoláknak és táboroknak. Együtt elérhetjük, hogy a füldugó is olyan hétköznapivá és megszokottá váljon, mint a napszemüveg, vagy biciklis bukósisak.

Kedves Olvasó, kélek oszd meg ezt a cikket a szeretteiddel, barátaiddal, a gyermekeid iskolájával és mindenki mással, akiről úgy gondolod, hogy tisztában van hallás megóvásának fontosságával és elősegítheti a zaj okozta halláskárosodás megelőzését.

Milyen hangos a túl hangos?

Az ökölszabály az, hogy bármilyen zaj – ami 85 decibel erejű, vagy a feletti – fokozatosan hallássérüléshez vezethet. Ez a zajszint megfelel a sűrű városi forgalom, vagy az iskolai menza zajának. 105 decibelen, ami az MP3 lejátszók maximális hangereje, 15 percen belül már kialakulhat halláskárosodás. 110 decibelnél, ami egy rock koncert vagy egy hangos sportesemény hangszintje, a károsodás akár az első perc után is bekövetkezhet.

Szerző: Tompa Annamária
Fénykép: xlxhs.cn
Forrás: scarymommy.com, Sahri Eberts

Írjon nekünk!

Szeretne értesülni róla, ha egy új bejegyzés kerül az oldalra?
Kövessen minket a Facebookon, vagy iratkozzon fel hírlevelünkre![good_old_share] 

,,Aztán már szorongtam akkor is, ha nem volt okom szorongani. ” – ezért nem mindegy, milyen a hallókészüléked!

,,Aztán már szorongtam akkor is, ha nem volt okom szorongani. ” – ezért nem mindegy, milyen a hallókészüléked!

Így szabadított meg a hallókészülék a szorongástól

Puha Andrea

Életünk során többször érünk el egy-egy fordulóponthoz, amikor minden gyökeresen megváltozik. Puha Andrea életében ez a pillanat akkor érkezett el, amikor a Hallás Társasága Alapítvány a Beltone hallókészülék gyártó céggel, a Samsunggal, a Telekommal, az Auditussal Halláspontokkal és a Belsound céggel karöltve új hallókészülékekkel és kommunikációs eszközökkel ajándékozta meg a “Tehetséges Nagyothalló Fiatalok Támogatása” Program keretében. Andrea cikkről cikkre avat be benneteket abba, milyen hatással volt az életére ez a változás.

IV. rész

Így szabadított meg a hallókészülék a szorongástól (2.)
– Pánikon innen és túl

Az első pánikhullámok nem érkeztek olyan hirtelen, ha visszagondolok. Szépen lassan épült fel, és a szorongással kezdődött.

Szorongtam akkor, ha kávét kértem elvitelre, szorongtam az egyetemen, hogy nem veszem úgy az akadályokat, szorongtam – és ez volt a legborzasztóbb – a baráti társaságomban, mert nem értettem úgy mindent, mint azelőtt.

Először nem volt olyan felismerhető az érzés, hiszen maximalista révén egyszerűen csak elnyomtam a frusztráltságot, és csak törtettem előre. Úgy voltam vele, hogy ez van, ezt kell szeretni, ebből kell kihozni azt, amit tudok. Nem gondoltam, hogy egy hallókészülék váltás segíthet, hiszen az addig átélt váltásélményem is borzalmas volt.

Hozzá akartam szokni, mert azt mondták, csak hozzá kell szoknom, és minden rendben lesz, az agy majd elvégzi a munkát. Elvégezte, de cserébe kimerült, és jelezni kezdte, hogy netovább.

Voltak napok, amikor találkoztam egy barátommal, és ideges voltam a találkozó miatt. Úgy ültem fel a trolira és a villamosra, hogy szorongtam, mit nem fogok érteni. Szorongtam amiatt is, hogy emiatt leépülnek a barátságaim. Kezdtem elfelejteni, milyen érzés az, ha fesztelenül beszélgetek.

Így szabadított meg a hallókészülék a szorongástól (2.) - Pánikon innen és túl

Szorongtam fizetéskor, szorongtam akkor is, ha megállított valaki az utcán, hogy kérdezzen valamit. Aztán már szorongtam akkor is, ha nem volt okom szorongani. Ebből az áldatlan állapotból fejlődött ki a pánik.

Először talán a metrón éreztem. Mentem lefelé a mozgólépcsőn, és úgy éreztem, elfogy a szuflám, a torkomban nőtt egy csomó, minden nyúlékonnyá és szürreálissá vált, mint egy Dalí festmény. Nyár volt, de fáztam, jeges volt a karom és a mellkasom. Nem értettem, hogy mi történik velem.

Aztán úgy 5-10 perc múlva elmúlt, de úgy éreztem, ezek a percek soha nem érnek véget. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, mikor tör rám következő alkalommal, és azt sem tudtam, hogy miért törnek rám ezek a pánikrohamok. Csak akkor lett tiszta a kép, mikor új hallókészüléket kaptam.

Lassan múltak el. Előbb a szorongás oldódott, ahogyan hozzászoktam az új készülékhez, és kipróbáltam magam új helyzetekben. Aztán lassan felfedeztem, milyen félelem nélkül elviteles kávét kérni. Jó volt élvezni a beszélgetéseket a barátaimmal, és végre úgy éreztem, hogy az idegenektől sem kell félnem, ha leszólítanak.

Aztán nem jött több pánik.

Remélem, többé már nem is fog.

Fénykép: Actualidad
Szerző: Puha Andrea

Írjon nekünk!

Szeretne értesülni róla, ha egy új bejegyzés kerül az oldalra?
Kövessen minket a Facebookon, vagy iratkozzon fel hírlevelünkre![good_old_share] 

,,Veszek paradicsomot, jó?” – az első mondat, amit először hallottam a telefonban hallássérültként

,,Veszek paradicsomot, jó?” – az első mondat, amit először hallottam a telefonban hallássérültként

Így szabadított meg a hallókészülék a szorongástól

Puha Andrea

Életünk során többször érünk el egy-egy fordulóponthoz, amikor minden gyökeresen megváltozik. Puha Andrea életében ez a pillanat akkor érkezett el, amikor a Hallás Társasága Alapítvány a Beltone hallókészülék gyártó céggel, a Samsunggal, a Telekommal, az Auditussal Halláspontokkal és a Belsound céggel karöltve új hallókészülékekkel és kommunikációs eszközökkel ajándékozta meg a “Tehetséges Nagyothalló Fiatalok Támogatása” Program keretében. Andrea cikkről cikkre avat be benneteket abba, milyen hatással volt az életére ez a változás.

I. rész

Első telefonálás

Első emlékem a telefonálásról az, hogy még a kettővel ezelőtti hallókészülékemben még az volt a menő, hogy van T állása. Azaz, ha átkapcsoltam a T betűre, akkor azt ígérték, hogy fogok tudni telefonálni.

Alig vártam, hogy hazaérjünk, és kipróbáljam, persze, vezetékes telefonon, mert akkor még nem volt mobiltelefon sem, nemhogy okostelefon. Apu hívott, felvettem a telefont, mindenki engem nézett, én meg vissza rájuk, és kérdezősködtek, hogy na, hallom már?
A helyzet az, hogy nem hallottam semmit az égvilágon, így visszakattintottam a készülékem a T állásról, és letudtam annyival, hogy így jártam. Ez van, sosem fogom megérteni, hogy milyen telefonálni, és hogy miért lógnak a hallók annyit a telefonon.

Tudtam, hogy a Beltone készüléke jó. Azt is tudtam, hogy a bluetooth funkciója miatt a hang telefonról is egyenesen a gépen keresztül megy a fülembe, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Azért nem, mert kizártnak tartottam, hogy ez nálam bármilyen mértékben is működjön.
Amikor hazaértem a hivatalos átadóról, azért kipróbáltuk. Párom kisétált a konyhába, felhívott, és én felvettem. Már ez egy olyan morbid fordulat volt, hogy mosolyognom kellett. Aztán beleszólt, és úgy hallottam a hangját, mintha a fejemből szólt volna. Tisztán emlékszem arra a mondatra, amit először kivettem a hangkavalkádból:
-Veszek paradicsomot, jó?

A párom beszélt tovább, mert azt hitte, semmi nem értettem, de én csak fogtam a telefont, és elkezdtem szipogni.

Arra gondoltam, hogy szóval ilyen érzés telefonálni. Nem értettem ugyan mindent, és a párom is lassan, tagoltan beszélt, de földöntúli érzés volt egy pillanatra átvedleni a halló identitásomba. Jó volt beleszólni, reagálni pár alkalommal úgy, hogy nem függöttem száz százalékosan a szájmozgástól.

,,Veszek paradicsomot, jó?" - az első mondat, amit először hallottam a telefonban hallássérültként
Másképp kezdtem látni az embereket a buszon. Más volt nézni a telefonálókat, de ugyanakkor volt pár szokatlan dolog, amit nem tudtam megérteni. Például, miért bólogatnak közben? Miért ismétlik állandóan, hogy igenigenigenigen.

Pár hétig ez volt a sláger. Még a boltból is felhívott a párom. Buszról is. Voltak helyzetek, ahol nem működött, mert miközben a buszon kapaszkodsz, nem lehet lassan, hangosan és tagoltan beszélni. Furán néznek rátok akkor az emberek. Nem állítom, hogy telefonfüggő lettem, és folyton telefonálok, azóta, mert nem. Annyira azért nem jó a hallás utáni beszédértésem.

De az a pillanat, amikor életemben először végre összefüggően felismertem telefonból egy mondatot.
Nos, az felbecsülhetetlen érzés volt.

Fénykép: mylabdfw.com
Szerző: Puha Andrea

Írjon nekünk!

Szeretne értesülni róla, ha egy új bejegyzés kerül az oldalra?
Kövessen minket a Facebookon, vagy iratkozzon fel hírlevelünkre!