Betűméret

,,Meg fogom mutatni, hogy igenis képes vagyok rá!” – interjú Kopcsándi Dzseniferrel

Pici, törékeny lányt pillantok meg a Déli pályaudvar aluljárójában. Kopcsándi Dzsenifer égnek álló, szinte fehérszőke haja frissítően hat a fővárosi forgatagban. Miközben sétálunk, elszántan húzza maga után a görgős kofferjét. A koffer, mint minden becsületes fajtája, mindenbe beleakad, de Dzseni határozottan átráncigálja mindenen. Az villan át a fejemen, hogy ez a lány a dolgait is így csinálja: minden akadályt leküzd.

,,Meg fogom mutatni, hogy igenis képes vagyok rá!” – interjú Kopcsándi Dzseniferrel

Kopcsándi Dzsenifer

A szombathelyi lány három éves koráig tökéletesen hallott. Szülei nem sokkal később kezdték észrevenni, hogy nem figyel a hangokra úgy, ahogy kellene. A hallássérülés okát ma sem tudják biztosan, pedig számtalan vizsgálat van Dzseni mögött. Betegsége nem volt, gyógyszeres kezelést nem kapott, a családban nincsen hallássérült. Meglepődöm, mikor az előttem ülő törékeny lány azt mondja, szerinte ezt a sors rendezte így.

,,A szüleim olykor veszekedtek gyerekkoromban, és én nem bírtam azt elviselni. Még kép is van róla, hogy

olyankor befogom mind a két kezemmel a fülem, és azt hajtogattam, hogy én nem akarok hallani.”

– meséli.

A család nagyon összefogott, amikor kiderült Dzseniről, hogy hallássérült. ,,Anyukám nagyon hitt bennem mindig, tudta, hogy képes vagyok megcsinálni és véghezvinni a lehetetlent. Az általános iskolában 8 évig minden nap mellettem ült és velem tanult, mert nagyon lusta egy gyerek voltam. Neki köszönhetően kiváló eredménnyel zártam. Mai napig köszönöm mindkettőjüknek a sok leszidást, az „amíg nem tanulod meg, nincs….” mondatokat, mert ezek ébresztettek rá arra, hogy mi az, ami fontos.” – emlékszik vissza gyerekkorára.

,,Meg fogom mutatni, hogy igenis képes vagyok rá!” – interjú Kopcsándi Dzseniferrel

Kopcsándi Dzsenifer

Arra is emlékszik, hogy annak idején nehezen fogadta el, hogy hallássérült, és ezt nem könnyítette meg az iskolai közösség sem. Integráltan tanult, jó eredményekkel, hallókészülékesként támaszkodott a szájról olvasásra, de a világ gyakran volt túl zajos, túl kusza és kirekesztő.

,,Tudod, hallássérülten nehéz egy halló közösség részese lenni, nehéz beilleszkedni, nehéz megértetni velük egyesével a világot, amelyben élünk.

Náluk azt éreztem, hogy nem én vagyok az emberük, mert nem cigizek, nem piálok, nem bulizok, kávézok, hanem abszolút egy csendes típus vagyok, és ők nem tudtak velem mit kezdeni. Így én sem nyitottam feléjük, és nem is tartom a kapcsolatot velük.

Nem mindenki fogadott el úgy tiszta szívből, ami bántott, mert elfogadás és elfogadás között is, mint tudjuk, óriási különbség van. De mindettől függetlenül nagyon-nagyon szeretem őket, bármi is volt a múltban, és kívánom nekik a lehető legjobbat a jövőre nézve! Szóval harag részemről egyáltalán nincs!”

A tanárainak is végtelenül hálás, hogy odafigyeltek rá és soha nem engedték, hogy rossz irányba csússzon. Finoman utal arra is, hogy a kiközösítés miatt nagyon negatívan látta az életet, így pont jókor találkozott Tóth Gabival (énekesnő – a szerk.) , aki életenergiájával segített Dzseninek abban, hogy megtalálja az utat mostani mosolygós, bölcs önmagához.

,,Meg fogom mutatni, hogy igenis képes vagyok rá!” – interjú Kopcsándi Dzseniferrel

Kopcsándi Dzsenifer

Hatalmas kanyar az életben: a CI

Másfél éve, amikor már 20 százalék alatti volt Dzseni hallása, úgy döntött, hogy bevállalja a műtétet az egyik fülére, bármennyire is fél tőle. És nem bánta meg.

Az implanttal úgy érzi, kinyílt előtte a világ. Most már biztos, hogy bármit meg tud csinálni. A hallása ezzel a technológiával 80-120 decibelről 30-50 decibelre ugrott, de ez még a folyamatos hallásgondozással változni fog.

,,Egyre jobb és jobb a hallásom, kéthavonta kapok újabb hangokat, és azt kéthavonta újra kell tanulnom. Nagyon megdöbbentő, hogy milyen hangok vannak a világban, sőt egyenesen elképesztő!

Már egyes zeneszámokon rendesen beindul a könnycsatornám….el sem tudom képzelni, mi lesz ezután!”

,,Meg fogom mutatni, hogy igenis képes vagyok rá!” – interjú Kopcsándi Dzseniferrel

Kopcsándi Dzsenifer

 Ami pedig a felvállalást illeti, Dzseniről a rosszalló megjegyzések is úgy pattannak le, mint a gumilabda. Büszke az implantjára, a hegeire, saját magára.

,,A hegeim az én történetemet mesélik el, és soha nem fogom hagyni, hogy ezt bárki véleménye megváltoztassa. Én büszke vagyok rá, hogy bevállaltam a műtétet, és nem hiszem, hogy a szépségnek szimmetrikusnak kellene lennie. Volt időszak, amikor takargattam sapkával, sállal, kapucnival, de úgy döntöttem, hogy inkább nem, hogy nem kell őket elrejtenem, mert hozzátartoznak a valós énemhez.

Szeretem az életem, és szeretem a hallássérülésem!

Soha nem cserélnék senkivel, mert ez az én életem, és borzasztó hálás vagyok, hogy ezt kaptam!”

Noha imádja, hogy hallgathatja a zenét, de a csend még mindig fontos számára. ,, Tudom, azt mondják, hogy minél jobban hallasz, elhalványodik a szájról olvasás, de azt szeretném megtartani. Szeretem, hogy csak ülök a csendben, figyelem az embereket, nézem, hogy miről beszélnek. Vagy hogy simán csak olvasok, miközben nem hallok semmit.”

,,Meg fogom mutatni, hogy igenis képes vagyok rá!” – interjú Kopcsándi Dzseniferrel

Kopcsándi Dzsenifer

Hallani fogunk még róla

Dzseni bármire készen áll. Most is ezerrel pörög. Rendszeresen fotómodellkedik, képeiről sugárzik az önbizalom és az életigenlés. Számára a fotózás egy hobbi, kihívás, önkifejezés. Jelenleg jelnyelvet tanul, februárban vizsgázik. Hamarosan összeáll a zenekara, akiket majd menedzselhet, Dzseni ugyanis zenei menedzserként látja magát a jövőben.

A fejében rengeteg terv és ötlet van, ami arra vár, hogy megvalósítsa. Hogy valami lehetetlen? Á, olyan Dzseninél nincs!

,,Ha én tudom, hogy elérhetem azt a valamit, akkor az úgy is lesz. Én mindig azt mondom, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen. Ha valaki azt mondja nekem, hogy valamit nem érhetek el, csak azért is megmutatom, hogy lehetséges, mert minden az, ha hiszünk benne. Én eszerint élek! És amire azt mondták nekem életem során, hogy nem tudom megvalósítani, nincs ilyen!

Meg fogom csinálni, meg fogom mutatni, hogy igenis képes vagyok rá!”

(a fotókat Gyökös Péter és Szániel Renáta készítette)

Így volt hang nélkül zenélő karácsonyfám Szenteste

Így volt hang nélkül zenélő karácsonyfám Szenteste

Felnőtt koromban, amikor végre megértettem a hallássérülésemmel való viszonyomat, és el tudtam helyezni magam a hallók és hallássérültek világában, azt is megértettem, hogyan éltem meg gyerekként a Karácsonyaimat.

Így volt hang nélkül zenélő karácsonyfám Szenteste

Forrás: Pexels

Tudjátok, gyerekként még nem tudtam, mit jelent az, hogy nem hallok. Nem tudtam, hogy a Karácsony hangjai közé tartozik a csengő hangja, a Mikulás botjának dobogása, a kurjantgatások, a karácsonyi zenék. Fogalmam sem volt, hogy ezekről lemaradok, mert hallássérültként én egy teljesen más, és mégis ugyanolyan dimenzióban éltem meg az Ünnepet.

Noha sok hangot nem hallottam, főleg a magasakat nem, de sosem éreztem a hiányát akkoriban. Az én zeném érzésekből és mozgásokból állt. Egypercesemben mesélek nektek erről.

*

Valamikor a gyerekkoromban, december 24. , reggel

Reggel arra keltem, hogy itt az idő. Tudtam, pedig nem hallottam semmilyen csengőszót. Az osztálytársaim megesküdtek arra, hogy ők hallanak reggel egy csengő hangot, az jelzi, hogy az angyalok kifordultak a házból, és itt hagyták talpig ünnepibe öltöztetve a fát. Én nem hallottam semmit, csak belül a mellkasomban vert a szívem, csak kicsit másképp.

Lehet, hogy az angyalok tudták, hogy nem hallok, és oda kopogtattak be inkább.

Felültem az ágyon, kitakaróztam és odaosontam a nappali ajtajához. A szőnyeg sörtéi bemásztak a lábujjaim közé és duruzsoltak. Tetőfokára hágott bennem az izgalom. Benyitottam a szobába, és a sarokban ott állt a fa.

Így volt hang nélkül zenélő karácsonyfám Szenteste

Forrás: Pexels

Nem volt a fülemben a hallókészülék, de ahogyan rápillantottam a fára, úgy éreztem, mintha felcsendült volna az Ó, gyönyörűszép a maga dallamos módján. Zenélt a fa.

Tele volt csillogó díszekkel, amelyek pörögtek, csillogtak és ringatóztak. A mozgásból állt össze az én karácsonyi zeném.

Ott voltak az arany és ezüst csillagok melyek eszeveszetten forogtak a saját tengelyük körül, aztán a gömbök, amelyek lágyan ringatóztak, mintha a Föld mozgását próbálnák felvenni. A szalmacsillagok csak akkor libbentek meg néha, ha rájuk fújt az ablakból a szellő, az üvegmadarak pedig némán gubbasztottak az ágyakon, csak a farktolluk rezzent meg itt ott, mintha a szalmacsillagok mozgására reagálnának.

Az angyalhajak zörögtek. Hasonlóan, mint a csomagolópapírok, amikor felbontattam valamilyen ajándékot szülinapomkor, és éreztem a sercegést a bőrömön a papír szakadásakor. Finom kis muzsika volt az. A fényfüzérek különböző színben pislákoltak és villogtak, néha lustán, néha villódzva. Ettől olyan volt, mintha váltakoznának a dalok. Hol ritmusos zenét éreztem a csontjaimban, amitől úgy éreztem, azonnal ugrálnom kell, hol pedig lassú keringőt.

Így volt hang nélkül zenélő karácsonyfám Szenteste

Forrás: Pexels

Az asztalon ott illatoztak a sütik. Nem tudtam, hogy azt is az angyalok hozták-e, de isteni illatuk volt. Csokimáz, dió és mézeskalács illat lengte be a szobát, amitől valahogyan teljesebbé vált a látvány. Néha odamentem a fához, és megpörgettem egy csillagot, ha ellustultak a pörgésben, vagy megpöccintettem egy gömböt. Élveztem, hogy ettől megváltozik az a zajdallam, amit a szememmel hallok.

Aztán csak úgy, bénultan álltam a fa előtt, és arra gondoltam, elmehet Fruzsi meg az egész osztály a csengőjével a búsba, az én angyalkáim egy sokkal jobb zenével keltettek ma reggel. Anyu úgy talált rám, hogy állok a fa előtt, és megbűvölten nézem.

Amikor megkérdezte, mit csinálok, azt mondtam, hallgatom a karácsonyi dalokat.

,,Órákig feküdtem az ágyon, ugyanolyan pózban, nehogy kiszökjön a hang a fülemből.” – mese arról, hogyan élvezem a zenét hallássérültként

,,Órákig feküdtem az ágyon, ugyanolyan pózban, nehogy kiszökjön a hang a fülemből.” – mese arról, hogyan élvezem a zenét hallássérültként

Sokan azt hiszik, a hallássérültek számára nincs semmi, ami messzebb állna, mint a zene világa. Óriási tévedés. Én imádom a zenét. Nekem, és a zenének történelmünk van.

,,Órákig feküdtem az ágyon, ugyanolyan pózban, nehogy kiszökjön a hang a fülemből.” – mese arról, hogyan élvezem a zenét hallássérültként

Most, miközben írom ezt a cikket nektek, éppen zenét hallgatok. Jó nekem, mert olyan hallókészülékem van, ami Bluetooth kapcsolatban van a telefonommal, így tudok rajta zenét hallgatni. Néha abbahagyom a gépelést, és csak figyelem a dallamot. Nem értem, mit énekelnek, és ez így van jól.

Érthetném, ha akarnám, ha előkeresném hozzá a szöveget, ami helyettesítené nekem a szájról olvasást, de most nem akarom. Az érthetőség kicsit elveszi a varázsát.

Így csak hagyom, hogy a magánhangzók betűi végigcsorogjanak az ereimen, a szívemen. Hagyom, hogy megborzongjak az egyes hangoktól, és elmerülök a hangfolyamban. Ettől lesz ez a zene az én zeném.

Mert az én zeném kicsit más, mint másé.

Másképpen érzékelem, másért szeretem, mint az átlagemberek, és nem unom meg akkor sem, ha az első húsz másodpercet kismilliószor játszom le egymás után, csak mert ott van a legbűbájosabb hang.

Fogalmam sincsen, mi az a Despacito, nem tudom, mi most a sláger, mert én nem ez alapján választok zenét. Én az alapján választok, hogy mi borzongat meg legtöbbször egy dallam alatt. Más hallássérült aszerint választ, hogy melyiknek érzi a rezgését a mellkasában és a bőrén.

Attól lesz a zene az ő zenéje.

Az én zeném sem volt mindig ilyen, mint amilyen most. Nem volt mindig ilyen csúcsteljesítményű készülékem, és volt, amikor hallókészülék nélkül próbáltam rájönni arra, hogy a magnó mire való, ami a vendégszoba központi helyén kapott helyet.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor kis törpeként egyre közelebb dugtam az orrom a hangfalhoz, miközben hangosra csavartam a zenét. Emlékszem, ahogyan a fülem papírvékonnyá préselődik a hangfal felületén, és behunyt szemmel figyeltem, hogy a fülemben, valahol mélyen elkezd döngicsélni valami hang.

Később a bátyám discmenjét használtam, és az ujjaim elfehéredtek az erőfeszítéstől, hogy pont úgy tartsam a fülembe a fülhallgatót, hogy a lehető legerőteljesebb legyen a hangzás.

Órákig feküdtem az ágyon, ugyanolyan pózban, nehogy kiszökjön a hang a fülemből. Azt sem bántam, ha utána sokáig sajgott a fülem a rá gyakorolt nyomástól. Akartam azt a valamit, amiről nem tudtam, hogy úgy hívják: zene.

Tinédzserkoromban már rájöttem, hogy csak bizonyos fülhallgatókkal tudok zenét hallgatni.Szégyenlősen beporoszkáltam egy zeneboltba, és mondtam, hogy szeretnék fülest venni. Kiterítettek elém egy egész arzenált, mire én csak ráztam a fejem, hogy nekem az kell, amelyik a legerősebb. Vitatkoztak velem, hogy de azoknak a minősége nem olyan jó, nem adják vissza az igazi zenei hangzást.

Akkor hallottam ezt a kifejezést először, és arra gondoltam, hogy én vajon eljutok-e valaha arra a szintre, hogy az „igazi” zenét halljam.

Akkor azonban azt mondtam, hogy akkor is a leghangosabb kell, és ki is kell próbálnom, mert nem tudom, hallok-e vele. Az eladó srác nézett egy nagyot, én pedig keresztbe tartott ujjakkal reméltem, hogy megengedi, hogy kipróbáljam, mert a legtöbb helyen nemet mondtak. Megengedte, és én hűségesen visszajártam hozzájuk fülest venni.

Gyakran aludtam el a magnó mellett tinédzserkoromban. Néha anyu jött be esténként a szobámba, és húzta ki a fülemből a fülest. Olykor utánanyúltam, hogy hagyja még, úgyis mindjárt megakad a CD, ki se kell kapcsolni a magnót, megáll az magától.

A zene megnyugtatott. Olyankor álmodtam a legszebbeket, amikor zenére aludtam el.


Akkor még remélni sem mertem, hogy valaha érteni is fogom a zenét, pedig az a nap is eljött. De ez már egy másik történet.

Én írtam: Puha Andi

Füldugót feltétlenül pakolj be, ha élvezni szeretnéd a nyári koncerteket!

A nyár kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmedet arra, hogy csomagold be a füldugóidat. Így elkerülheted a hallásgondokat a nyári koncert szezon idején.

Friss kutatások azt mutatják, hogy a füldugók nem csak segítik a zene szerelmeseit kihagyni a koncert utáni “csengő hangot a fülben” (fülzúgás), de akár attól az átmeneti halláskárosodástól is megóvnak, ami a hangos zenének vagy zajnak való kitettség után következik be. Koncertre járók figyelem! Az “átmeneti” halláskárosodás gyorsan alakul ki, és az ismételt zajkitettség akár maradandó halláskárosodáshoz is vezethet.

A “füldugók használata a biztonságos hallásért” üzenet leginkább a tiniket célozza meg. Célja, hogy rávegye őket arra, hogy kétszer is meggondolják a zene hangerejét. Az elgondolkodtató adatok ugyanis azt mutatják, hogy halláskárosodás egyre gyakoribb ebben a korcsoportban.

A zajvédő füldugók tényleg képesek segíteni! Tény: Azoknál fesztiválra-járóknál akik füldugót viseltek, ötször kisebb valószínűséggel tapasztalható a koncert után fellépő ideiglenes halláskárosodás, mint azoknál akik nem védték fülüket. Emellett a füldugót viselők körében kisebb a valószínűsége annak is, hogy később a fülzúgásban megkeserítse az életüket.

Minden hang, ami 85 dB vagy afeletti hangerejű, huzamosabb idő elteltével káros lehet. Volt rá eset, hogy egy zenei fesztiválon 4,5 órán keresztül folyamatosan 100 dB-t mértek. Ezzel a hangerővel a halláskárosodás már akár 15 perc elteltével is felléphet.

Általában igen könnyű szert tenni egy pár füldugóra. Az eldobható füldugók, melyek habból vagy szilikonból készülnek, a legtöbb helyi gyógyszertárban már kaphatóak. Praktikusak, mert a zenét és a társalgást továbbra is hallhatod annak ellenére, hogy a füleidben vannak. De ha jó szorosan illeszkednek, akkor igen hatásosak a már kockázatosan erős hangok kizárásában.



Sokkal kifinomultabb, zajszűrő betétes füldugók is beszerezhetőek már akár online is. Az audiológusok pedig már egyéni hallásvédelemmel is el tudnak látni, hogy pontosan a te füledhez illeszkedő méretű fülvédővel védekezhess. Az egyéni védelem megfelelő és optimális illeszkedést biztosít, és csökkenti a nem kívánt zajnak való kitettség kockázatát. Ha már audiológusnál jársz, végeztess el egy hallástesztet is, hogy megismerd hallásállapotodat, és hogy megtudd, nincs-e már bármilyen szintű halláskárosodásod.

A nyár folyamán. nemcsak a hangos zene az egyetlen veszélyforrás, amitől meg kell óvnod a hallásodat. A fűnyírók, erőgépek, motoros szabadidős járművek zajának, illetve céllövészetnek, sport eseményeknek és tűzijátékoknak való hosszabb ideig tartó kitettség is károsíthatja a hallást. Javasold te is a környezetedben lévőknek, hogy kerüljék el, vagy csökkentség a hangos zaj miatti halláskárosodás kockázatát, azzal, hogy füldugót használnak

A zaj része a világnak, amiben élünk… Ha a nyár folyamán jól akarjuk érezni magunkat, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy bele ne fussunk valamilyen hangos tevékenységbe is. Éppen ezért határozottan arra biztatunk mindenkit, hogy legyen előrelátó és védje meg a füleit! A füldugók használata a legjobb megoldás arra, hogy megőrizhesd a zene élvezetét.

Támogatás

Támogathat minket céljaink elérésében