Betűméret
,, Ez nem arról szól, hogy én nem hallok te meg segítesz, ha akarsz.” – íme, az érem másik oldala

,,Ez nem arról szól, hogy én nem hallok, te meg segítesz, ha akarsz.” – íme, az érem másik oldala

Anna vendégposztja igazi mélytengeri merülés egy hallássérült lelkébe. A hallássérült létnek azt a pici szeletét ragadja meg, amikor kommunikációs helyzetbe kerül ember és ember.

Mert lényegében nem csak arról szól a hallók és hallássérültek közti kommunikáció, hogy nekem nehezebb és te segíts. A kommunikáció több ennél. Anna hallássérültként is végtelenül objektíven és érzékenyen mutat rá arra, hogy a hallóknak sem egyszerű megfelelően kommunikálniuk felénk. Legyünk megértőek mi is. Olvassátok és szeressétek!

*

,,Egy évvel ezelőtt történt egy erőszakmentes kommunikációról szóló képzésen.

Aki volt már bármilyen pszichodramatikus módszerrel dolgozó csoportban, az tapasztalhatta, milyen csodásan – és kicsit rémisztően – misztikus az, amikor általad alig ismert emberek néhány információ ismeretében eljátszák életed egy jelenetét. Nagyon bele tudnak trafálni, olyan mondatok, mozdulatok jelennek meg tőlük, amik hirtelen egyszerre rendkívül ismerősek, hiszen szeretteink megszokott mondatai és mozdulatai ezek, és egyszerre rendkívül újak, minden addigi értelmet átformálóak.

,, Ez nem arról szól, hogy én nem hallok te meg segítesz, ha akarsz.” – íme, az érem másik oldala

Forrás: Pexels

Egy fiú és egy lány játszotta el az egyik, általam megjelölt mindennapi konfliktust. Eszerint a fiú csokit evett, az engem játszó lány pedig próbálta elérni a fiúnál, hogy ne takarja el a száját beszéd közben, illetve inkább ne beszéljen rágás közben, mert olyankor nem érti, amit mond. (Sokszor az emberek eltakarják a szájukat, ha rágás közben beszélnek, és erről az egyébként illemtudó mozdultról nagyon nehéz őket lenevelni.) A fiúban apukámra ismertem. Sok frusztrált megnyilvánulása volt, mintha nem hinné el, hogy a lány tényleg nem érti. A visszajelző körben pedig elmondta ez a fiú, hogy mennyire rossz érzés volt számára, hogy azt érezte, nem kompetens.

Hogy nem tud úgy beszélni, hogy a másiknak jó legyen, hogy nem tudja, hogy kell.

És akkor indult el bennem útjára ez a gondolat, amiről most írni próbálok. Akkor kezdtem el érteni apa sok-sok dühös megjegyzését arról, hogy szelektív a hallásom, és hogy bizonyos dolgokat szerinte egyszerűen hallanom kéne.

Hallássérültként nem csak arról van szó, hogy minket furának tartanak, vagy hogy csomó sztereotípia tapad hozzánk, és ezért olykor diszkriminálnak, megbántanak minket. Nem. Hallássérültként egy olyan érzékeny egyenlet tagjai vagyunk, amit emberi kommunikációnak és emberi kapcsolatoknak hívnak.

Olyan egyenlet ez, amiben mindenkinek rengeteg igénye, vágya benne van.

Benne van az, hogy az emberek kompetensnek szeretnék magukat érezni, azt szeretnék érezni, hogy jól működnek és adni tudnak a másiknak. Benne van az, hogy az emberek azt szeretnék érezni, hogy értik őket, hogy amit éreznek, gondolnak és tesznek, az érthető, és érthető az is, ahogy beszélnek. Benne van az, hogy az emberek azt szeretnék érezni, hogy szeretik őket és ők is tudnak szeretni. Benne van tehát ez a sok-sok vágy, igény és szorongás.

,, Ez nem arról szól, hogy én nem hallok te meg segítesz, ha akarsz.” – íme, az érem másik oldala

Forrás: Pexels

És amikor velem szemben ott ül valaki, akivel beszélgetni próbálok, akkor nem csak arról van szó, hogy elfogadja-e a hallássérülésem és szeretne-e engem segítve kommunikálni.

Nem, hanem ott ül vele együtt ez a rengeteg minden is.

A beszéd, a kommunikáció sokszor nem csak hangzásilag lehet érthetetlen, elcsúszó. Sokszor a hallók is gyönyörűen elkommunikálnak egymás mellett, kiváltképp akkor, amikor érzékeny pontot érintenek, amikor valahogy mozgásba jönnek ezek a vágyak és szorongások, amik folyamatosan ott ülnek mellettünk.

Milyen drámai veszekedések tudnak lenni abból, ha egy megjegyzésből úgy érezzük, hülyének érez minket a másik! Milyen vérmes viták, sértődések és fájdalmak szoktak lenni abból, amikor azt érezzük, hogy egyszerűen semmi jót nem tudunk okozni a másiknak! És mennyi könnycsepp tud hullani, amikor azt érezzük, hogy magunkba zárunk valamit, hogy van valami, amit nem tudunk megosztani a másikkal félelmeink miatt.

Ez a sok finom szál ott mozog minden emberi kommunikációban.

Nem pusztán annyiról van szó, hogy én nem hallok, te meg segítesz, ha akarsz.

Vannak témák, helyzetek, amikor iszonyú nehéz artikuláltnak lenni. Amikor nehezen jön ki valami, amikor valaki fél, hogy bénázik, amikor egy témával kapcsolatban aktiválódnak rossz emlékeink. Van az a helyzet, amikor a velem szemben ülő ember kevésbé tud segíteni, mert éppen a saját szorongásaival küzd. Azzal, hogy ő nem jó apa. Azzal, hogy ő nem jó gyerek. Azzal, hogy ő mire nem képes, azzal, hogy őt el lehet-e fogadni, azzal, hogy lehet, hogy nem is mond érdekeseket, és azzal, hogy fél. Fél. És fél.

,, Ez nem arról szól, hogy én nem hallok te meg segítesz, ha akarsz.” – íme, az érem másik oldala

Forrás: Pexels

Mindenkinek vannak gyenge pontjai.

Mindenki kompetenciaérzésre vágyik és a szeretet adásának képességére. Néha igazi küzdelem megtanulni azt, hogy akár a hallók, akár a hallássérültek számára megtanuljuk asszertíven artikulálni azt, hogy kik vagyunk mi.

Egy régi fontos valakimnek például néha azért esett nehezére bizonyos helyetekben érthetően beszélni, mert családon belül nem megfelelő hangnemben, csúfolódóan viszonyultak ahhoz, ahogyan beszélt. És egyébként se hallgatták meg, nem számított, amit mondott. De erről saját élményem is van: tudniillik kicsit ferde a szájmozgásom, amikor beszélek. Olykor megtörténik, hogy azt hallucinálom, hogy beszélgetőtársam ezen a szájmozgásomon mulat, és ilyenkor biztosra vehető, hogy fényévekkel leromlik az érthetőségem, mert megpróbálok valami számomra idegen, visszafogott módon artikulálni.

Ott vagyunk hát mindannyian ebben az érzékeny egyenletben – és néha egyszerűen nem tudunk artikulálni.

Pedig csak azt szeretnék érezni, hogy képesek vagyunk adni és értenek minket.”

3 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

3 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Hallássérültként kaptam már olyan kérdéseket és megjegyzéseket az emberektől, amelyek kicsit megleptek vagy meghökkentettek. Emlékszem, amikor legelőször szegeztek nekem ilyen kérdéseket, akkor lefagytam, és nem tudtam, mit reagáljak.

Aztán az évek megtették a magukét, mindegyikre megtaláltam a helyes választ, és már csípőből lerázom a hasonló megjegyzéseket is. Egyrészt, mert tudom, hogy még nem tartunk ott, hogy mindenki megértse, milyen az én, a mi világunk, és mert az én feladatom az, hogy elmagyarázzam nekik.

Noha engem az az elv vezet előre, hogy

nem az én dolgom, mit gondolnak rólam mások,

nem tehetem meg, hogy nem veszek róluk tudomást, mert akár tetszik, akár nem, rajtam is múlik, hogyan gondolkoznak a hallássérültekről.

Ezért szedtem össze az alábbi kérdéseket és megjegyzéseket, hogy a hallók tudják, mit nem illik a hallássérültnek mondani, a sorstársak pedig legközelebb bátrabban válaszoljanak. Sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kérdések bunkó emberektől is érkezhetnek, akiken a legkedvesebb magyarázat sem segít, de vannak olyanok is, akik egy magyarázat után megértik, miért nem helyénvaló nekünk szegezni ezeket. Éppen ezért, mindkét verzióra írtam válaszokat.

3 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Puha Andi

#1: „Túl szép vagy, hogy hallássérült legyél.”

Hallottam én már ezt más formában is:

,,Jaj, de kár, hogy hallássérült vagy. Pedig olyan szép vagy!”

Mintha a kettő nem létezhetne együtt, vagy az egyik kizárná a másikat. Mintha a kinézet függene attól, hogy milyen a hallásállapot. Sőt, mintha kötelező lenne rondának lenned, ha van valamilyen fogyatékosságod.

Ez egyébként a régi időkre nyúlik vissza. Már a Könczei-Kálmán féle A Taigetosztól az esélyegyenlőségig című könyvben is rengeteg példát olvashatsz arról, hogy mennyire torzan ábrázolták azokat a szereplőket, akik valamilyen hiányossággal éltek, vagy kilógtak a sorból. A mesék tele voltak törpékkel, akik csöpögtek a gonoszságtól, sántákkal, akiket ravasznak, sunyinak állítottak be. Megjelenésüket sem írták le szebben: bibircsókosak, csúnyák voltak, és ez a gondolat valahol mélyen még mindig ott él a köztudatban, hiába léptük át a 21. század küszöbét.

Magyarázd el nyugodtan az illetőnek, hogy jó lenne, ha ezt a mélyen kódolt üzenetet átírná magában, mert nincs semmilyen alapja, és eléggé sztereotip módon ítél meg így téged is.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Te meg túl csúnya vagy ahhoz, hogy halljál.

#2 „Hallássérült vagy? Nem nézel ki annak.”

Hát igen. Szintén a fenti ráhatások következménye ez is. Illetve azé is, hogy a probléma akkor létezik, ha látható. Még mindig él az emberekben az a tévhit, hogy minél betegebb vagy, annál jobban látszik. Ha kerekesszékben ülsz, az rosszabb, mintha csak bottal járnál. Ha folyik a nyálad, akkor szellemileg visszamaradott vagy. Ha a szemed fókuszálatlan és fátyolos, akkor vak vagy, tehát, ha nem látható valamilyen módon, hogy hallássérült vagy, akkor nincs is igazából semmi bajod.

Magyarázd el nyugodtan, hogy ez bullshit. Fájhat a bottal járó embernek a lába. A látássérültnek is lehet szép a szeme, és a nyálcsorgás se feltétele annak, hogy valaki értelmileg akadályozott legyen. A hallássérülés pedig láthatatlan fogyatékosság. Attól, hogy nem panaszkodunk, még vannak nehézségeink a kommunikáció terén.

3 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Forrás: Pexels

Kérdezd meg, hogy ő talán mindig fogja a fejét, ha fáj? Nem. Akkor valójában nem is fáj a feje?

Meg egyébként is, miképpen kéne látszódnia rajtad? Legyen csillámpóni fejed? Prüszkölj csillagokat? Ne legyen füled? Vagy legyen, csak lila?

Na, ugye.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Rajtad sem látszik, hogy hülye vagy.

#3 „Hogy lesz a hallássérülteknek gyereke?”

Sokan a hallássérülteket egy kalap alá veszik a súlyosan értelmileg akadályozottakkal, csak mert „mutogatnak”, vagy, mert kommunikációs nehézségeik vannak nem odafigyelő környezetben. Emiatt pedig a szexuális életükre is hajlamosak úgy tekinteni, mintha tilos, nem elfogadott dolog lenne, mert nem tudnak tudatosan dönteni. (Bár hozzátenném, az értelmileg akadályozottaknak is éppen olyan joguk van a szexuális élethez, mint bárki másnak.)

A hallássérülés nem függ össze az IQ-val, sok példaképünk van közülük, akik sokra vitték, karriert építettek, családot alapítottak. Szóval, ha valaki a gyereknemzés részleteire kíváncsi, akkor ajánld neki, hogy érdemes fellapoznia a biológia könyvet, meg olvasson egy romantikus regényt, mert az kell még a gyermekhez: szerelem. Ráadásul nincs kőbe vésve, hogy hallássérült csak hallássérülttel esik szerelembe, gyakori a vegyes, halló és hallássérült páros is.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Miért, te a füleddel csinálsz gyereket?

Aztán hagyd faképnél.

Ez csak néhány a sok közül, amivel találkoztam, azokat egy következő cikkben hozom nektek! Addig írjátok meg, ti milyen hasonló megjegyzéssel, kérdéssel találkoztatok már, mi volt benne bántó, és hogyan kellene kérdezniük inkább! Beleteszem a következő cikkbe azokat is!

Én írtam: Puha Andi

Újabb 4 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Újabb 4 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Hallássérültként kaptam már olyan kérdéseket és megjegyzéseket az emberektől, amelyek kicsit megleptek vagy meghökkentettek. Emlékszem, amikor legelőször szegeztek nekem ilyen kérdéseket, akkor lefagytam, és nem tudtam, mit reagáljak.

Aztán az évek megtették a magukét, mindegyikre megtaláltam a helyes választ, és már csípőből lerázom a hasonló megjegyzéseket is. Egyrészt, mert tudom, hogy még nem tartunk ott, hogy mindenki megértse, milyen az én, a mi világunk, és mert az én feladatom az, hogy elmagyarázzam nekik.

Noha engem az az elv vezet előre, hogy

nem az én dolgom, mit gondolnak rólam mások,

nem tehetem meg, hogy nem veszek róluk tudomást, mert akár tetszik, akár nem, rajtam is múlik, hogyan gondolkoznak a hallássérültekről.

Ezért szedtem össze a múltkori cikkben három ilyen kérdést és megjegyzést, hogy a hallók tudják, mit nem illik a hallássérültnek mondani, a sorstársak pedig legközelebb bátrabban válaszoljanak. Akkor kifejtettem az egyes kérdésekre a magyarázatot, és egy csípőből tüzelhető választ is ajánlottam hozzá, ha esetleg olyan emberrel akad dolgod, akivel nem lehet zöldágra vergődni. Most hoztam egy újabb négyet.

Újabb 4 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Forrás: Pexels

#1 „A hallássérültek hogyan szerelmeskednek? ”

Én ezen nevetni szoktam, mert annyira abszurd kérdés. Nyilván a megváltozott hallásállapot miatt kíváncsiak erre a kérdezők, mivel hallás nélkül a nyögés és egyéb hangjai az együttlétnek elveszítik a jelentőségüket. Legalábbis a hallók szerint, és szerintük úgy annyira nem is élvezetes együtt lenni.

Szerintem pedig elég annyit válaszolnod, hogy ez a Te privát ügyed, amit nem szeretnél vele megosztani, mert túl intim információ. Illetve, ha van kedved elmagyarázni, mert közeli viszonyban vagytok, vagy mert nyitottan kezeled ezt a kérdéskört, akkor tedd meg.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Lényegtelen, tőled úgysem akarok semmit.

#2 (hatalmas gesztikulálással) „Érted, amit mondok? ”

Gyakori jelenség, hogy a hallók, amikor megtudják, hogy hallássérült vagy, vagy ordítani kezdenek veled a jobb kommunikáció reményében, vagy hatalmas gesztikulálásba kezdenek.
Ez a megmozdulás több sebből vérzik:

a, A gesztikulálás és túlartikulálás rontja az artikulációt, amivel nehezítik a megértést.
b, Kínos helyzetbe hozzátok magatokat.
c, Nem kérdezünk ilyen hülyeséget, hogy értenek-e, mert bántó.

A helyes az, ha felétek fordulnak, természetesen beszélnek, ahogyan szoktak. Ha nem értetek valamit, akkor úgyis szóltok. (Szóljatok is!)

Bunkó-kompatibilis válasz:

Beszélj normálisan, mert nagyon hülyén nézel ki.

Újabb 4 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Forrás: Pexels

#3 „Tudnak a hallássérültek vezetni? ”

Fájó kérdés, és nekem például veszőparipám is az ilyen jellegű kérdések ízekre szedése. Egyszerűen azért, mert az emberek azt hiszik, ha valaki nem hall, akkor hülye is, óvatlanabb, képtelen olyan dolgokat megtenni, amihez a hallók szerint elengedhetetlen a hallás.

Ami azt jelenti, hogy folyton éreztetik a hallássérülttel, hogy az alábbi helyzetekre alkalmatlan:

  • gyereknevelés
  • biciklizés
  • autóvezetés
  • hivatalos ügyek intézése
  • karrierépítés
  • és a többi

Ezzel pedig az a baj, hogy valaki más akarja megmondani, hogy mi mire vagyunk képesek. Pedig az igazság az, hogy rengeteg hallássérült nevel gyereket, bringázik, biciklizik és épít karriert. Lehet, hogy a hallásunk hiányzik vagy nem szuperál olyan jól, de más érzékszervünk kifinomultabb, türelmesebbek vagyunk, odafigyelőbbek és kitartóbbak.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Van egy csodálatos eszközöm, ami segít a vezetésben. Úgy hívják, szem.

#4 „Olyan jól beszélsz. Hogy lehet, hogy hallássérült vagy? ”

Iijjj. Ez a kérdés is mutatja, hogy a hallók mennyire nincsenek tisztában a hallássérült közösség dinamikájával. A hallássérült szó egy gyűjtőfogalom. Azon belül annak siketek, vannak nagyothallók, vannak implantosok, és minden hallássérült maga dönti el, hogy melyik kifejezést használja magára. Vannak hallássérültek halló szülőkkel, hallássérült szülőkkel. Vannak, akik hallássérültek között tanultak, vannak, akik integráltan, hallók között.

Nincs kőbe vésve, hogy ki beszél, kinek az anyanyelve a jelnyelv, és a hallássérülés foka sem mindig utal arra, hogy az illető melyik kommunikációs csatornát választja. Ez egész élet elmesélése sem mindig egyértelmű válasz arra, hogy miért beszél olyan jól egy hallássérült, vagy miért jelnyelven kommunikál.

Nem tilos rákérdezni erre, csak kellő finomsággal kell tenni, szerintem. Fontos erről is beszélni egy halló-hallássérült kommunikációban, mert finom lélek a hallássérülteké. Sokszor még én is úgy érzem, nem mindegy, mit mondok a másiknak, mert sok sebe és sérülése van, túl sok negatív tapasztalatot szerzett már élete során. Ezt nem könnyű elfeledtetni, de nem is lehetetlen.

A kulcsszó: nyitottság.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Te is nagyon jól beszélsz, hogy lehet, hogy ennyire bunkó vagy?

Ha valamit kihagytam, írd meg nekem A Hallás Társasága Alapítvány facebook oldalán üzenetben!

Támogatás

Támogathat minket céljaink elérésében