Egy fiú és egy lány játszotta el az egyik, általam megjelölt mindennapi konfliktust. Eszerint a fiú csokit evett, az engem játszó lány pedig próbálta elérni a fiúnál, hogy ne takarja el a száját beszéd közben, illetve inkább ne beszéljen rágás közben, mert olyankor nem érti, amit mond. (Sokszor az emberek eltakarják a szájukat, ha rágás közben beszélnek, és erről az egyébként illemtudó mozdultról nagyon nehéz őket lenevelni.) A fiúban apukámra ismertem. Sok frusztrált megnyilvánulása volt, mintha nem hinné el, hogy a lány tényleg nem érti. A visszajelző körben pedig elmondta ez a fiú, hogy mennyire rossz érzés volt számára, hogy azt érezte, nem kompetens.
