Betűméret

3 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Hallássérültként kaptam már olyan kérdéseket és megjegyzéseket az emberektől, amelyek kicsit megleptek vagy meghökkentettek. Emlékszem, amikor legelőször szegeztek nekem ilyen kérdéseket, akkor lefagytam, és nem tudtam, mit reagáljak.

Aztán az évek megtették a magukét, mindegyikre megtaláltam a helyes választ, és már csípőből lerázom a hasonló megjegyzéseket is. Egyrészt, mert tudom, hogy még nem tartunk ott, hogy mindenki megértse, milyen az én, a mi világunk, és mert az én feladatom az, hogy elmagyarázzam nekik.

Noha engem az az elv vezet előre, hogy

nem az én dolgom, mit gondolnak rólam mások,

nem tehetem meg, hogy nem veszek róluk tudomást, mert akár tetszik, akár nem, rajtam is múlik, hogyan gondolkoznak a hallássérültekről.

Ezért szedtem össze az alábbi kérdéseket és megjegyzéseket, hogy a hallók tudják, mit nem illik a hallássérültnek mondani, a sorstársak pedig legközelebb bátrabban válaszoljanak. Sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kérdések bunkó emberektől is érkezhetnek, akiken a legkedvesebb magyarázat sem segít, de vannak olyanok is, akik egy magyarázat után megértik, miért nem helyénvaló nekünk szegezni ezeket. Éppen ezért, mindkét verzióra írtam válaszokat.

3 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Puha Andi

#1: „Túl szép vagy, hogy hallássérült legyél.”

Hallottam én már ezt más formában is:

,,Jaj, de kár, hogy hallássérült vagy. Pedig olyan szép vagy!”

Mintha a kettő nem létezhetne együtt, vagy az egyik kizárná a másikat. Mintha a kinézet függene attól, hogy milyen a hallásállapot. Sőt, mintha kötelező lenne rondának lenned, ha van valamilyen fogyatékosságod.

Ez egyébként a régi időkre nyúlik vissza. Már a Könczei-Kálmán féle A Taigetosztól az esélyegyenlőségig című könyvben is rengeteg példát olvashatsz arról, hogy mennyire torzan ábrázolták azokat a szereplőket, akik valamilyen hiányossággal éltek, vagy kilógtak a sorból. A mesék tele voltak törpékkel, akik csöpögtek a gonoszságtól, sántákkal, akiket ravasznak, sunyinak állítottak be. Megjelenésüket sem írták le szebben: bibircsókosak, csúnyák voltak, és ez a gondolat valahol mélyen még mindig ott él a köztudatban, hiába léptük át a 21. század küszöbét.

Magyarázd el nyugodtan az illetőnek, hogy jó lenne, ha ezt a mélyen kódolt üzenetet átírná magában, mert nincs semmilyen alapja, és eléggé sztereotip módon ítél meg így téged is.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Te meg túl csúnya vagy ahhoz, hogy halljál.

#2 „Hallássérült vagy? Nem nézel ki annak.”

Hát igen. Szintén a fenti ráhatások következménye ez is. Illetve azé is, hogy a probléma akkor létezik, ha látható. Még mindig él az emberekben az a tévhit, hogy minél betegebb vagy, annál jobban látszik. Ha kerekesszékben ülsz, az rosszabb, mintha csak bottal járnál. Ha folyik a nyálad, akkor szellemileg visszamaradott vagy. Ha a szemed fókuszálatlan és fátyolos, akkor vak vagy, tehát, ha nem látható valamilyen módon, hogy hallássérült vagy, akkor nincs is igazából semmi bajod.

Magyarázd el nyugodtan, hogy ez bullshit. Fájhat a bottal járó embernek a lába. A látássérültnek is lehet szép a szeme, és a nyálcsorgás se feltétele annak, hogy valaki értelmileg akadályozott legyen. A hallássérülés pedig láthatatlan fogyatékosság. Attól, hogy nem panaszkodunk, még vannak nehézségeink a kommunikáció terén.

3 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy hallássérültnek!

Forrás: Pexels

Kérdezd meg, hogy ő talán mindig fogja a fejét, ha fáj? Nem. Akkor valójában nem is fáj a feje?

Meg egyébként is, miképpen kéne látszódnia rajtad? Legyen csillámpóni fejed? Prüszkölj csillagokat? Ne legyen füled? Vagy legyen, csak lila?

Na, ugye.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Rajtad sem látszik, hogy hülye vagy.

#3 „Hogy lesz a hallássérülteknek gyereke?”

Sokan a hallássérülteket egy kalap alá veszik a súlyosan értelmileg akadályozottakkal, csak mert „mutogatnak”, vagy, mert kommunikációs nehézségeik vannak nem odafigyelő környezetben. Emiatt pedig a szexuális életükre is hajlamosak úgy tekinteni, mintha tilos, nem elfogadott dolog lenne, mert nem tudnak tudatosan dönteni. (Bár hozzátenném, az értelmileg akadályozottaknak is éppen olyan joguk van a szexuális élethez, mint bárki másnak.)

A hallássérülés nem függ össze az IQ-val, sok példaképünk van közülük, akik sokra vitték, karriert építettek, családot alapítottak. Szóval, ha valaki a gyereknemzés részleteire kíváncsi, akkor ajánld neki, hogy érdemes fellapoznia a biológia könyvet, meg olvasson egy romantikus regényt, mert az kell még a gyermekhez: szerelem. Ráadásul nincs kőbe vésve, hogy hallássérült csak hallássérülttel esik szerelembe, gyakori a vegyes, halló és hallássérült páros is.

Bunkó-kompatibilis válasz:

Miért, te a füleddel csinálsz gyereket?

Aztán hagyd faképnél.

Ez csak néhány a sok közül, amivel találkoztam, azokat egy következő cikkben hozom nektek! Addig írjátok meg, ti milyen hasonló megjegyzéssel, kérdéssel találkoztatok már, mi volt benne bántó, és hogyan kellene kérdezniük inkább! Beleteszem a következő cikkbe azokat is!

Én írtam: Puha Andi

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Támogatás

Támogathat minket céljaink elérésében